Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A megyei politika mindennapi színtere: 1828–1832

• Ez a magatartás az országgyűlési tárgyalások során is megmutatkozott. A nógrádi küldött — Prónay János — a vallási türelem messzemenő alkalmazását tartotta felszólalásaiban is szükségesnek.

21 Az általános egyetértést azonban csak a sérelmek tárgyalásánál lehetett érzékelni, és amelyet számos példával lehet igazolni. Más témakörök — és ilyen több volt — vitatásánál, az egyetértést az érdekek szerint elkülönült politikai megnyilatkozás váltotta fel. A különböző véleményeket valló politikusok differenciálódása különösképp Széchenyi István Hitel с műve után erősödött fel, de csírái a rendszeres munkák során is jelen voltak. Nógrád nemességét — az akkori megítélés szerint — négyféle magatartás jellemezte a közéletben. Az „ősalkotmányi felekezet" célja a nevéből következően az ősi nemesi alkotmány „sértetlen fenntartása" volt. Összemosták az eszközt és a célt, hiszen az alkotmány csak eszköz lehet ,,a közboldogság megszerzésére". Közülük sokan a változtatás nélküli alkotmányt a „hazai jólét egyedüli eszközének" tekintették. Úgy tartották, hogy „a nemesi rendek kiváltságait" szükséges fenntartani, mert „a köznép nemcsak a haza érdekeiről, hanem tulajdon magáéról sem tudna gondoskodni". A nemesi kiváltságokhoz görcsösen ragaszkodtak, és e felfogást vallók „sokszor a valóságot odaadni készek voltak, csakhogy a külszínt" megtarthassák. Politikai nézeteik sajátosságát jelezte az a tény, hogy elismerték a közteherviselést. Azonban erről két nézet alakult ki körükben. Egyik felfogás azt csupán „a nemesi fölkelés szabályozásában" látta, másik csoportjuk „a nemesség adóztatását kívánta eszközöltetni", de úgy, hogy ezt országos segély, a nemeseknek juttatott különleges politikai jogok, kedvezményes kereskedelmi lehetőség kísérje. A hazafias érzelmek állandó hangsúlyozása mellett e nézetek jelenléte mutatta e csoport politikai magatartását leginkább.

22 A „szabadelvű" vagy liberális nemesi csoport legfontosabb törekvése az volt, hogy a külföldi országok fejlődését megismerje, létrehozzon a magyar körülmények között olyan új intézményeket, amelyek a szükséges változásokat képviselni tudják. E csoporton belül a nagyobb hányad "külföldi intézkedések utánozását sürgette, anélkül, hogy a különböző idő és hely viszonyait" figyelembe vette volna. Az egységes nemzetet vallotta magáénak, ahol „az alsóbb rendűeket műveltségi állapotjaikhoz képest" polgári jogokkal ruházzák fel. Javasolták, hogy a „községi dolgok igazgatására nézve teljes hatalom, s a műveltebbeknek még a megyei dolgok elintézésében is bizonyos részvétel engedtessék. Egyes művelt s alkalmatos személyek díszesebb közhivatoktól" ne legyenek elzárva.

23 A harmadik politikai nézetet valló csoport a „kiváltságos rendet illető földtulajdon" érdekének védelmezője volt. Harcolt minden 49