Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Visszavonultan Horpácson - Könyvtára

külföldi müvek túlsúlya. Fő müvének a Magyarország nemesi családainak megírásakor a külföldi irodalom példáján indult el, külföldi szerzőkre támaszkodott. A történettudományban meglévő társadalomtudományi szemléletet és a szociológiai látásmód jelenlétét pédázzák a hazai állapotokat feltáró statisztikai, geográfiai, topográfiai kiadványai, és a polgári társadalom viszonyairól, a korabeli Európáról tájékoztató, összehasonlítást kínáló "utikönyvei". A történettudománynak a társadalomtudományokkal, elsősorban a politikával való legszorosabb összefüggését könyvtárának jog- és államtudományi szakkönyvei bizonyítják. Ez a szakcsoport is különböző szemléletű művek együttese. Megtalálni itt a feudális magyar jog szakmunkáit, a Corpus Juris mellett a reformmozgalom programját: Széchenyi: Hitelét. Nagy Iván szakirodalmi tájékozódásában új színként, modern elemként feltűntek a pozitivisták művei (Costand Benjamin, John Stuart Mill mellett Eötvös József is). Szakkönyvei sorát már az 1860-as egyetemi előadásain Marx elméletével is foglalkozó Kautz Gyula műveivel zárhatjuk, aki munkásságával megvalósította a polgári korszerű közgazdaságtudomány igényét. Nagy Iván szakmai műveltségét ez az egyetlen szakcsoport is kifejezően szemlélteti : a Corpus Juristól — a reformkori hagyományokon át — a legmodernebb nézetekig jutott. Könyvtárának számottevő része volt a szépirodalom, amely a már jellemzett enciklopédikus igényű modern műveltség elengedhetetlen összetevője, koronája. Talán így tarthatta ő maga is, szilárdul meg bennünk a gondolat, ezt a szerves, tökéletes egységet, igényes válogatást áttekintve. Könyvtárának szépirodalmi csoportjába a magyar prózaírókat, költőket, évkönyveket, almanachokat és a szellemi életünkbe az eredeti nyelvű kiadásokkal vagy fordításokkal bekerülő külföldi irodalmat adódó természetességgel sorolta be. Legelőször is szembetűnő az, hogy a magyar szépirodalomban teljességre, átfogó ismeretekre törekedett. Gyűjteményének keresztmetszetében kristálytisztán rajzolódik ki a magyar költészet fejlődésvonala, bontakoznak ki nagy korszakai. A barokk költészettől (Zrínyi, Gyöngyösi) a felvilágosodáson (Csokonay, Fazekas, Bessenyei, Kazinczy, Batsányi), és a romantikán át (Kisfaludy Sándor és Károly, Kölcsey, Vörösmarty) a kortárs költőkig ível e gyűjtemény tükrében a magyar líra. Nemcsak a legnagyobbak, az élvonalbeli költők műveit olvasta, de teljeskörű gyűjteménye alapján úgy tűnik, átfogó képe volt az egész korabeli líráról. Petőfi, Arany, Erdélyi, Tompa kötetei mellett 218