Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Nagy Iván - Visszavonultan Horpácson - Könyvtára
A reformkori értelmiség műveltségének része, fontos összetevője volt a francia racionalisták és német filozófusok műveinek ismerete. Nagy Iván műveltségének reformkori hagyományrétegéhez tartozott, hogy természetes mozdulattal nyúlt a felvilágosodás és racionalizmus teljes anyagáért. Montesquieu A törvények lelkéről című könyve mellett megvolt neki ami ennek ellenében született, Rousseau — összes művei között A társadalmi szerződés. Nagy Ivánnak az a szándéka mutatkozott ebben is, hogy minden szellemi irányzattól, áramlattól tanulni akart. Műveltségének reformkori gyökerű sajátossága az enciklopédikus hajlam, az egyetemesség igénye. Könyvtárában a 21 enciklopédia és kézikönyv között ott állt az első ilyen jellegű magyar munka: Apáczai Csere János : Magyar Encziklopédiája, mellette azok a lexikonok, amelyekben a kor polgári enciklopédikus műveltségét foglalták össze. Az áttekintés, egy egységes tudományos világkép igénye magyarázza Nagy Ivánnak azt a törekvését, hogy az irodalmak sokféleségét gyűjtötte, a nyelvészettől egészen az ifjúsági iratokig. Könyvtárában jól megfértek egymás mellett a teológia és a modern természettudományok, ez utóbbi körből szakkönyvei 60—70 % -a 19. századi. Nagy Iván a korszerű természettudományi és technikai ismeretek megszerzésére nagy gondot fordított. Ez azért figyelemre méltó, mert mint ismert a pozitivista történelemszemlélet erős természettudományos műveltség alapján kibontakozó irányzat volt. Tájékozódásának, reagálásának gyors és eleven jellegét példázza, hogy amikor a 60-as években a darwinizmus kerül a természettudományos érdeklődés előterébe azonnal beszerzi Darwin: Az ember származása című művét. Nagy Iván könyvtárának arányában is legnagyobb és legjelentősebb részét (közel 40 % -át) a történettudományi munkák alkották. A feldolgozásokon és a munkaeszközként nagy jelentőségű forráskiadványokon (Történelmi Tár, Nyelvemléktár) kívül gyűjtötte a határ- és segédtudományok, az érintkező területek anyagát is. Jellegzetessége ennek a könyvcsoportnak, hogy anyaga, a kiadványok megjelenési idejét tekintve rendkívül modern és nagyrészt magyar — mégpedig gyakran kortársszerző munkája. A gazdag szerzői névsoron áttekintve (Horváth, Szalay, Szilágyi, Pesty, Rómer, Ráth, Ipolyi Arnold stb.), túlzás nélkül mondható, hogy tanulmányozhatta az egész magyar kortársi történetírást, a körülötte és az ő általa is alakított történettudományra figyelt. Saját kutatási területéhez legközvetlenebbül kapcsolódó családtörténet, czimertan, régiségtan ós kortan szakcsoportra jellemző a 217
