Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Visszavonultan Horpácson - Könyvtára

Az 1860-as évektől 22 lappal gyarapodott könyvtára, és ebből jól elkülönül a munkájához szükséges történeti jellegű szakfolyó­iratok csoportja, közöttük saját folyóirata. A speciális szakfolyóiratok mellett őrizte ezen ? időszak tipikusnak tekinthető lapjait: az előlapokat (Üstökös, Bolond Miska, Handa­banda), amelyekben a korabeli valóság köznapi arculatát, sajátos, komikus, szatirikus bírálatát olvashatta ki. Irodalmi tájékozódása szempontjából legfontosabb lapjai között az irodalmi lapok csoportja. Szorgalmas olvasója volt a Budapesti Szemlének, Arany János magas színvonalú kritikai folyóiratának, a Figyelőnek, és az ezt kö­vető Koszorúnak, és az irodalmi ellenzék fórumának a Kritikai La­poknak is. Az 1870-es évtizedből a magyar sajtó általános fejlődési ívével ellentétben, már csak 3'lappal gyarapodott könyvtára. Kecskemethy Aurél Magyar Politika című napilapjának egy évfolyamán kívül beszerezte Beöthy Zsolt folyóiratát, az Athenaeumot, és 1847-től élete végéig járatta a Balassagyarmaton kiadott Nógrádi Lapokat. Ez utóbbi a Horpácsra költözésük után Nagy Iván Nógrád me­gyére irányuló tervei, művelődési elképzelései miatt szinte napi szüksége volt. Beöthy Zsolt folyóirata pedig azt példázza, hogy ami­kor a századvégen már megtorpant (jelentősen nem változott, nem bővült) érdeklődése, az irodalom iránti figyelemre ekkor sem lan­kadt. Lapjainak típusát, tartalmát, jellegét vizsgálva szembetűnő könyvtárában a szaklapokon kívül a vegyes tartalmú, általában a tudományok több ágával foglalkozó gyűjteményes jellegű folyói­ratok és az irodalmi lapok nagy száma: (az összesen 76 féle lapból 28 ilyen), amely arról tudósít, hogy Nagy Iván érdeklődésében, mű­veltségében, az irodalmi élet kérdései, az irodalom problémái min­dig is központi helyet foglaltak el. Irodalmi lapjainak vizsgálatakor szembetűnő jelenség volt, hogy az 1860-as évektől egyre inkább differenciálódó irodalmunk, az egyre jobban szétváló, elhatárolódó, ütköző nézetek különböző fó­rumai, az „irodalmi Deák-párt" és az irodalmi ellenzék legkülön­félébb irányzatainak orgánumai könyvtárában mind együtt voltak. A könyvek szakcsoportjainak aránya szemlélteti azt, hogy mi­lyen hatásokra alakult milyen összetevőkből, rétegekből állt mű­veltsége. Szilárd, klasszikus alapokra épülő műveltség volt a Nagy Iváné. Könyvtárában ott voltak — családi örökségként— a magyar feudális uralkodó osztály jellegzetesnek tekinthető olvasmányai: a latin és görög klasszikusok művei. 216

Next

/
Thumbnails
Contents