Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Nagy Iván - Visszavonultan Horpácson - Könyvtára
Az 1860-as évektől 22 lappal gyarapodott könyvtára, és ebből jól elkülönül a munkájához szükséges történeti jellegű szakfolyóiratok csoportja, közöttük saját folyóirata. A speciális szakfolyóiratok mellett őrizte ezen ? időszak tipikusnak tekinthető lapjait: az előlapokat (Üstökös, Bolond Miska, Handabanda), amelyekben a korabeli valóság köznapi arculatát, sajátos, komikus, szatirikus bírálatát olvashatta ki. Irodalmi tájékozódása szempontjából legfontosabb lapjai között az irodalmi lapok csoportja. Szorgalmas olvasója volt a Budapesti Szemlének, Arany János magas színvonalú kritikai folyóiratának, a Figyelőnek, és az ezt követő Koszorúnak, és az irodalmi ellenzék fórumának a Kritikai Lapoknak is. Az 1870-es évtizedből a magyar sajtó általános fejlődési ívével ellentétben, már csak 3'lappal gyarapodott könyvtára. Kecskemethy Aurél Magyar Politika című napilapjának egy évfolyamán kívül beszerezte Beöthy Zsolt folyóiratát, az Athenaeumot, és 1847-től élete végéig járatta a Balassagyarmaton kiadott Nógrádi Lapokat. Ez utóbbi a Horpácsra költözésük után Nagy Iván Nógrád megyére irányuló tervei, művelődési elképzelései miatt szinte napi szüksége volt. Beöthy Zsolt folyóirata pedig azt példázza, hogy amikor a századvégen már megtorpant (jelentősen nem változott, nem bővült) érdeklődése, az irodalom iránti figyelemre ekkor sem lankadt. Lapjainak típusát, tartalmát, jellegét vizsgálva szembetűnő könyvtárában a szaklapokon kívül a vegyes tartalmú, általában a tudományok több ágával foglalkozó gyűjteményes jellegű folyóiratok és az irodalmi lapok nagy száma: (az összesen 76 féle lapból 28 ilyen), amely arról tudósít, hogy Nagy Iván érdeklődésében, műveltségében, az irodalmi élet kérdései, az irodalom problémái mindig is központi helyet foglaltak el. Irodalmi lapjainak vizsgálatakor szembetűnő jelenség volt, hogy az 1860-as évektől egyre inkább differenciálódó irodalmunk, az egyre jobban szétváló, elhatárolódó, ütköző nézetek különböző fórumai, az „irodalmi Deák-párt" és az irodalmi ellenzék legkülönfélébb irányzatainak orgánumai könyvtárában mind együtt voltak. A könyvek szakcsoportjainak aránya szemlélteti azt, hogy milyen hatásokra alakult milyen összetevőkből, rétegekből állt műveltsége. Szilárd, klasszikus alapokra épülő műveltség volt a Nagy Iváné. Könyvtárában ott voltak — családi örökségként— a magyar feudális uralkodó osztály jellegzetesnek tekinthető olvasmányai: a latin és görög klasszikusok művei. 216
