Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Irodalomtörténet a pozitivizmus jegyében

Mostohafalvát bemutató írásában a helyi viszonyokat úgy jelenítette meg, hogy sorra vette mi hiányzik, mije nincs a falunak. Nincs erdeje, nincs köve, nincs homokja..., s a legégetőbb pedig, hogy nincs járható útja, sáros-havas időben szinte megközelíthetetlen. „A török hódoltság megszűnte óta — írta ezzel kapcsolatban — itt szolgabíró meg nem fordult. A falu szegény, szegény ember szándékát pedig — régi közmondás szerint — boldog Isten bírja. Csak hogy a franczia közmondás is áll, hogy amit elhanyagolunk, azt el is vesztjük; ez a leírt közlekedési út pedig nemcsak Mostohafalvának, de nagy környékének is életkérdéses érdeke."

109 Nagy Ivánnak pedig személyes érdeke is volt a járható út, megfelelő közlekedés, hisz miután betegségéből felépült, megerősödött, egyre gyakrabban kellett a faluból kimozdulnia, hol Pestre utazott, hol Balassagyarmatra. Horpácson főként kezdetben meglehetősen csendesen, visszahúzódva éltek, csak a jóbarát Szontagh Pál társasága kötötte le, egyébként az olvasás és könyvei rendezgetése foglalta el.

110 Szontagh Pál gyakran áthívta magához barátját ebédre, borkostolóra, kártyacsatára a falu közepén álló, régi, földszintes kúriába, amelynek „Tágas dohányzójában sűrűn megrakott könyvespolcok álltak, míg az asztalokon, különösen a házigazda íróasztalán egész garmadája hevert a napilapoknak, bel- és külföldi folyóiratoknak, s a szépirodalom legújabb termékeinek afféle geniális rendetlenségében" — ide húzódott gyakran a két barát egy kis eszmecserére. Ezeknek a találkozásoknak ritka értékű dokumentuma maradt fenn : egy kéziratos kötet, amelyben Szontagh Pál versei, epigrammái a saját és a Nagy Iván kézírásában is olvashatók. Az alig több mint tíz művet „Az eredeti kéz-iratokból és kiadásokból összeszedte Nagy Iván 1888-évtől kezdve", egészen 1896-ig, Baráti találkozásaik hangulatát őrzi az a két vers, amely 1889. január 15-én született, Horpácson. Szontagh Pálé így kezdődött : „Együtt ül két öreg, Mind arról beszél : Mily rövid tavasz, nyár, Mily hosszú a tél." Nagy Iván verssel válaszolt : „A két aggot elválasztja Nem az érzés, nem a hit' Csak a hó, mely minden ösvényt Most fehér leplével borít." 207