Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Irodalomtörténet a pozitivizmus jegyében
Ez a visszavonult életmód azonban nem jelentett elzárkózást is. Távol a szellemi élet központjától is rendszeresen tájékozódott, sőt azt kérte Pesty Frigyestől, hogy arról is írjon levelében "mit a hírlapokból ki nem olvashatni". Érdekelték az irodalmi élet eseményei, viszonyai, még ha keserűen meg is jegyezte "a fiatal óriások ragadják ma már az efélét kezeikbe." 111 Nagy Iván nem szakadt ki a tudományos életből, munkáival ekkor is részese maradt. Kiterjedt levelezést folytatott (kéziratokat, korrektúrákat küldött) és gyakran kérte tudományos tevékenységéhez Pesten maradt barátai segítségét. 112 De nemcsak munkáival volt jelen a tudományos életben. Gyakran személyes tekintélyét, ismeretségi körét felhasználva igyekezett egy-egy ifjabb tudós társának is segítségére lenni. Elősegítette a kiváló régész kutató Hampel József (1849—1913) és a fiaként szeretett ifjú történész, Márki Sándor (1853—1913) akadémiai taggá választásának ügyét. 113 Űgy gondolta, hogy Horpácsról „nem lévén köztetek — írta Pesty Frigyesnek — irodalmi viszonyaink fény és árnyoldalait" talán még tisztábban is látja. 114 Tudta, hogy az irodalmi, a tudományos életben gyakran véletlen, szubjektív, kicsinyes, önző érdekek működnek, maga arra törekedett, hogy segítséget, támogatást, a ténylegesen meglévő érdemek, valós szakmai értékek alapján nyújtson. Ezzel kapcsolatban alapállása a következő volt: „Én pályámat jó formán már bevégeztem, hogy úgy mondjam: a végnek nem is kezdetén, de már a derekán is túl vagyok.. .Nem várok, nem félek senkitől semmit! De hiszek a jobbaknak igazságosságában..." 115 Horpácson egyik fontos törekvése tehát az volt, hogy bár visszahúzódva, de mégis jelen legyen a tudományos életben. Emellett részt kért és részt vállalt a Nógrád megyei közéleti munkából is. Ennek egyik módja az volt, hogy megválasztották őt Horpács község bírójává. így, mint a községi elöljáróság elnökéhez, minden, a községet közvetlenül érintő ügy hozzátartozott, (éjjeliőrök kijelölése, marhalevél kiadása stb.). Ezeknek az ügyeknek az intézése nem sokáig elégítette ki a tenni vágyását. A horpácsi közállapotokra utal, hogy lemondásakor 1891-ben saját pénzén csináltatott iratszekrényt, és dobot hagyott a községre, melynek ekkor összes ingósága a következő volt : „vizi puska csővel, és 4 db rozoga vászon vödörrel a kovács műhely melletti zárt színben (a lakat a községé), egy régi vas abroncs véka, egy régi negyedes, egy sárga tömör réz mércze, egy keményfából készült pénztárnoki láda, bíró lakára való czímtábla, festett, bélyegtartó skatulya a község bélyegzőjével gumiból, egy sárga réz 1810. évi községi pecsétnyomó." 116 Hajlamának, érdeklődésének inkább megfelelő tevékenységi területet talált, amikor Nógrád megye monográfiájának megírásába 208