Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Irodalomtörténet a pozitivizmus jegyében
tossággal, alapossággal és részletességgel elemezze és mutassa be tárgyát. Lényeges azonban felfigyelni arra a mozzanatra, hogy nem maradt meg a puszta leírásnál. Értékel is, vagyis a tények számbavételén túl azt is vizsgálja, hogy miért értékes Újfalvi Imre szótára, amelyben a szerző a szavakat tárgykörönként csoportosította. Tanulmányában ezt így összegezte: „Mennyire érdekes legyen e kis szótár azon korban a tudomány minden ágából nyelvünkben dívott műszavakra nézve, s mintegy a tudomány némely ágairól, például: a jog-, gyógy- és természettudományok akkori állásának főleg hazánkra nézve tüköréül szolgál nyelvészeti sőt történelmi szempontból is, pedig belőle több hibás értelmezésre nézve eligazodás meríthető." 91 Nagy Iván véleménye szerint e szótár értéke — de legyen bármely apró nyelvtörténeti irodalomtörténeti tény is — éppen az, hogy képes egy egész korszak műveltségét érzékeltetni. Egyéb adatok, de főként a szótár előszavából kiindulva felvázolja Nagy Iván Újfalvi Imre életútját is. Másik írásában fordítva, a Vér család nemzedékrendjének áttekintését hívta segítségül a nyelvemlék keletkezéséhez, és megállapította a ma is használatos, pontos dátumot : 1493. 92 Megnyilvánul ebben Nagy Iván felfog életrajzi, családi adatok irodalomtörténetben betöltött szerepéről. Éppen emiatt kívánkozik ide, hogy néhány történeti munkáját megemlítsük: családkutatását Eimay János szüleiről, a Zrínyiekről, vagy a Murányi Vénusz Széchy Mária életrajzát. 93 Általánosítható ezeknek az írásoknak a módszerére, az, ahogyan Rimay János szülei kilétét próbálta felderíteni. A pozitivizmus rekonstrukciós módszerét alkalmazva, a hiányos adatokat a kor viszonyaival vetette össze s ez alapján feltételezett, amit aztán a közzétett források bizonyító erejével igyekezett megerősíteni. Ez a módszer, forrásközlés, a bizonyítás, összevetés — összehasonlítás érvényes a 90-es években keletkezett, s már kifejezetten az irodalomtörténetírás területére tartozó munkáiban is. Irodalomtörténet a pozitivizmus jegyében Három ilyen írása van, ezeket már a rendszeres irodalomtörténeti munka első hazai szakfolyóiratában, az Irodalomtörténeti Közleményekben jelentette meg. 1893-ban két nagyobb terjedelmű anyagát hozta le a lap akkori szerkesztője Sziládi Áron, akivel az 1880-as évektől rendszeres kapcsolata volt. 94 202
