Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Irodalomtörténet a pozitivizmus jegyében

Egyik tanulmánya Juhász Máté 18. századbeli L^iorita szerzetes íróról készült. Tanulmányának kezdő soraiban szinte programszerűen fogalmazta meg — írásai alapján már ismert — nézetét az életrajz fontosságáról: „Az irodalomtörténetnek lelke a szellemi művek beható ismerete, de ahoz a szerzők életrajzának ismerete is épen annyira szükséges, mint a világtörténelemhez a földrajz vagy a térkép." e5 Hiányolja, hogy nem ismerjük több számottevő írónk életét, és még kevésbé a másod — harmadrangúakét, „akik mégis kisebb-nagyobb mérvben és több vagy kevesebb becsű munkával szintén hozzájárultak a nemzeti szellem maradandó épületének megalkotásához." 9e Ezt a hiányt igyekezett ő maga is megszüntetni, pótolni: Juhász Máté és Barcsay Ábrahám levelezése feleségével című tanulmányaival. Juhász Mátéról alig talált valami adatot az életrajzgyűjteményekben, amelyek Nagy Iván véleménye szerint a legnagyobb hibájuk az, hogy „nem eredeti, újabb,*önálló nyomozások útján, hanem csakis az eddigiek egy kettejének összefűzéséből keletkeznek."

97 Nagy Iván ezután a tőle megszokott alapossággal deríti fel Juhász Máté életrajzát, egy 1761-ben Kolozsvárott nyomtatott verseskötete részletes elemzése segítségével. Barcsay Ábrahám levelezését, az ajándékul hozzákerült negyvenhárom levelet is azért adta közre, mert úgy találta, hogy a költőnek sem életrajza, sem munkái kellően összegyűjtve és kiadva nincsenek. Jellemző Nagy Iván irodalomtörténeti megközelítésére a tények reális, tárgyilagos számbavételén alapuló elemző bemutatás, leírás. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem értékeli az ismertetett, közreadott irodalmi művet. Juhász Máténak magyarságát hangsúlyozta, kiemelte műveltségét; azt hogy kedvelte Gyöngyösi munkáit, de a görög-római klasszikusokat is, és ismerte s műve kifejezi a kort, amelyben élt. Barcsay Ábrahám értékeléséhez Kazinczy Ferenc véleményét idézte, aki annak nyelvét, magyarságát tartotta figyelemre méltónak. Nagy Iván azonban nem elégedett meg ezzel, ő ezekben a levelekben azt is észrevette, hogy „a leghitelesebb adatot szolgáltatják Psychéjéhez", vagyis a leveleket lelki dokumentumoknak tartotta. 98 203