Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Az irodalmi élet központjában, Pesten

Vagyis kivétel nélkül mind valamilyen sokszorosító grafikai eljárással készült, a művészi tömegtermelés egy tartalmát tekintve lényegében polgári szükséglet szolgálatában állt. Hozzá kerülhettek folyóiratok mellékleteként, de jó részüket külön műlapként is megvásárolhatta a könyv- és papírkereskedésekben.Itt találhatott rá rézmetszeteire is, amelyeknek pontos számát sem ismerjük, csak annak a 26 festőnek a nevét, akiktől rézmetszetei voltak. E festők közül a legtöbb művész olasz volt. Az olasz reneszánsz kiváló képviselői mellett (Leonardo da Vinci, Coreggio, Del Sarto, Raffaello) Dürer metszeteit és két 17. századi holland művész, Honthorst és Rembrandt műveit kedvelte. A 19. század első feléből a német klasszicizmus két képviselőjét, Krafftot és Kaulbacht említi meg, a század második felétől pedig a francia romantikusokra (Decamps, Doré) figyelt föl. A magyarok közül Rusz Károlytól volt munkája, akinek xilográfiai intézetében készültek a népszerű képeslapok (Vasárnapi Újság, Magyarország és a Nagyvilág, Hazánk és Külföld) illusztrációi. Nagy Iván Rusz Károlyon kívül jól ismerte a korabeli magyar képzőművészet több jeles alakjának munkásságát, Székely Bertalant személyesen is ismerte, gyakori tárlatlátogató volt. Olajképei között — a családi arcképeken kívül — nem volt kortárs magyar szerző munkája. Ennek az egyik oka az volt, hogy anyagi lehetőségei alapján a korabeli magyar művek közül inkább az olcsóbb sokszorosított munkákhoz juthatott hozzá. A másik oka pedig az lehetett, hogy régiségek iránti hajlandóságából inkább a régiségeket tartotta megőrzésre méltó értéknek, ill. a régi már önmagában is értéket jelenthetett. 18 olajképe között főként olasz és holland művészek munkái találhatók. Képei közül 6 szentkép, 2 mitologikus tárgyú, 3 tájkép, 3 ún. alakos kép, és további 4 olasz női viseletet ábrázoló kép volt, mindezek között olyan értékek, mint a 17. századi holland Potter tájképe és Van der Meer életképe, vagy a német Rugendas: Lovasok patkoltatnak című műve. Nagy Iván képzőművészeti érdeklődéséről összefoglalóan lényegesnek tartjuk annak hangsúlyozását, hogy a művészetek történetéből elsősorben a polgári művészet két forrásvidékére és főként — személyes velencei élményei hatására — a déli, itáliai alkotásokra figyelt. A kortárs magyar művészetet, mint megrendelő vásárló, gyűjtő támogatta. A kortárs nemzeti romantika alkotásai közül polgári jellegű igényei szerint és anyagi lehetőségeihez mérten válogatott. 192