Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Kényszerpályákon - Jelentkezés az irodalmi lapokban

ebből a korszakból származó irodalomtörténeti próbálkozásai, kezdeményezései. Menyői Tolvaj Ferenc 17. századi magyar író egy müvéről 1851ben küldött ismertetést Toldy Ferencnek, aki e levelét 1853-ban hozta le az Űj Magyar Múzeum Magyar Irodalmi Berek rovatában. Menyői Tolvaj Ferenc költői munkáját kifejezetten magyar nyelve, magyaros rímei miatt ajánlotta Toldy figyelmébe, és noha e munka „fordítmány, de miután versekből áll, és az erkölcs — s illem oktatást tartalmaz: szerzőjét a 17. század tanköltői közé emeli" — írta. Ebben a levelében említ még egy másik, szintén 17. századi munkát (Libanusos termő cédrusfának vesszeje.. .), amellyel kapcsolatban ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy magyar versből áll, sőt nyelvészeti tekintetben talán még érdekesebb, mint az előbbi.

59 Fölismerhető Nagy Iván értékeléseiben az a korban általánosnak tartható nézet, miszerint a nemzeti jelleget a nemzeti költészetben lelni föl, s ennek ápolásával kell megőrizni, erősíteni. Irodalomtörténeti próbálkozása volt a Reményben közzétett kétrészes közleménye a magyar írónőkről. E lap vállalt feladata az volt, hogy hazánk és nemzetünk életére vonatkozó cikkeket közöljön. Nagy Iván ebből kiindulva fogalmazta meg, hogy arra vállalkozik, bemutatja ,,a legrégibb időktől kezdve mindazon honleányokat, kik addig nemzeti irodalmunk terén működve magok után bármilyszerű emléket hagytak."

60 Bevezetőjében a hölgyolvasók érdeklődését igyekezett megnyerni azzal, hogy hangsúlyozta — amit gyűjtött adatainak közreadásával bizonyítani akart — képesek, sőt hivatottak is szellemi munkára. Ezután betűrendben felsorolta "bizonyítékait", a magyar „írónőknek" a neveit, rövid kis ismertetéssel. Mindazokét, akiknek a 17. 18. 19. században a magyar irodalomhoz bárminemű köze volt, fordított, vagy esetleg szakácskönyvet írt. A nőkérdésnek, ennek a reformkori problémakörnek a jelenléte Nagy Iván munkásságában már a pozivitizmus tárgykörét előlegzi. Teljeskörű számbavételre törekedett, hisz ezzel is a nemzeti irodalom gazdagságát bizonyíthatta. Úgy gondoljuk, hogy Nagy Iván a nemzeti irodalom tényeinek felmutatásán kívül a nemzeti jellem bemutatásával is a nemzeti érzés ébrentartásához, a nemzeti jelleg erősítéséhez kívánt hozzájárulni. Több írásban is a magyar történelem alakjainak jellemét kutatta és ábrázolta, sokszor szépírói eszközöket is alkalmazva. A Báthorynak jelleme című írásában (1851) megfogalmazott módszertani elve tipikusnak tartható a pályaszakasz ilyen munkáiban r „Csupán jellemzést akartam írni. A történeti személyek jellemét pedig a messze távolból csak úgy hiszem meghatározni, ha a tetteikből kivonjuk.

61 185