Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Kényszerpályákon - Jelentkezés az irodalmi lapokban

Ebben a vonatkozásban érdekes a Magyar Hölgycsarnok című sorozata is. Ennek keretében a Hölgyfutár 1851-es számaiban tör­téneti nőalakok rövidebb-hosszabb terjedelmű portréit közölte be­tűrendben, szám szerint huszonkettőt. 62 A Hölgyfutárban soroza­tát Frangepán Beatrix portréja után beszüntette, mert a követke­zőt, Frangepán Katalin életrajzi vázlatát Nagy Ignác szerkesztő visszaküldte azzal, hogy nem közölhető, „mert a Rákóczi féle for­radalmat érinti." Hasonlóan járt Gertrud királyné életrajza is, a cenzúra miatt kiadatlan maradt, ,,a Bánk bán is le van tiltva a szín­padról." Nagy Iván még egy cikksorozatának egyik első darabjában meg­fogalmazta, hogy óvakodni fog a való történetet költeménnyel ve­gyíteni, és tisztán a történeti valóság határai között kíván maradni. Ezt a realista igényű követelményt azonban főként csak az írások tartalmában tudta megvalósítani, érvényesíteni azzal, hogy ragasz­kodott a tényekhez, a forrásokhoz. Ezeknek az írásoknak azonban a stílusukban, ábrázolási módjukban nagyon is sok közük volt a „költészethez", a szépirodalomhoz. Bár a történetíró munka nem billent át a költői képzelet területére, de a megformálás nem mentes művészi, irodalmi igénytől. Báthory Erzsébettől valósággal elretten­ti olvasóit, véres, leánykínzó szörnyetegként ábrázolja. Ezzel szem­ben Bethlen Katalint, aki a művelődésnek, a tudományok, a termé­szet tanulására szentelte életét, jeles, derék hölgyként eszményíti. Finoman megrajzolt alakjában mintha csak saját női eszményképét vázolta volna fel. Nagy Iván szépírói hajlamát, kedvét is mutatják ezek a realista igénnyel készült, remekbe szabott kis portrék, amelyekben törté­neti események keretében jellemrajzot ad. Tudományos ismereteket szépírói stílussal tett átélhetővé, a történelmi események érzékletes, drámaibb megjelenítéséhez sokszor még a párbeszédes formát is segítségül hívta, a legjobb értelemben vett történeti ismeretterjesz­tést művelte. (Történettudományi munkáiban mindig is törekedett erre a tiszta, szemléletes, kifejező stílusra.) A Magyar Hölgycsarnok darabjaiban történeti események kere­tében jellemrajzot adott, a történelmi nőalakok jelleme, egy-egy meghatározó tulajdonsága érdekelte. Ennek a módszernek az eltúl­zása történetírói munkásságában tévútra is vitte, amikor egy tulaj­donságra, egy jellemzőre próbálta felfűzni történelmi események egész láncolatát. A Zrínyiek sorsa című írásában egy tényező, az erőszakos halál mozzanatából tekintette át a Zrínyi család egész történetét. Ezt az írását maga is gyengén sikerültnek tartotta, egyetlen haszna volt az a 6 forint tiszteletdíj, amin Garay János költői műveit vásá­rolta meg. 63 186

Next

/
Thumbnails
Contents