Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Kényszerpályákon - Jelentkezés az irodalmi lapokban

ivei: Vahot Imrével, Jókai Mórral, Nagy Ignáccal, Ney Ferenccel, Freibesz Istvánnal. írásait közlik, sőt a szerkesztők kérik, igénylik és várják is ezeket. Ebben az életszakaszban, ahogyan ő nevezte csak „mellékesen űzhetett" és általában díjtalanul végzett irodalmi tevékenysége sikeresnek túnik. írásai, irodalmi vállalkozásai tanúsítják e korszakának útkereső jellegét. Azt, hogy csak mellékesen foglalkozhatott irodalommal, mutatja a terjedelem is; csak kisebb lélegzetű írásokat adott közre. Nagyobb, átfogó tanulmányra sem lehetősége, sem még megfelelő felkészültsége nem volt, és nem ösztönözte kellőképpen ilyen irányú kibontakozását a korigény sem. Törekvéseit, szándékát már önmagában is kifejezi, hogy hol jelentette meg írásait, milyen témákat választott, és ezeket milyen műfajban és stílusban dolgozta fel. írásai nagy részét az éppen akkoriban induló, egyre szaporodó irodalmi jellegű lapokban jelentette meg. A korszak csaknem minden irodalmi jellegű lapjában találkozni nevével, ott találjuk őt a Hölgyfutár, a Remény, a Családi Lapok, a Divatcsarnok, a Délibáb szerzői és előfizetői között is. A megjelenés csaknem minden lehetséges fórumát kihasználta, közlési szándéka nyilvánul meg ebben, az hogy szólni akart a közönséghez. Csatlakozott ezzel e lapok azon közös törekvéséhez, hogy olvasóközönséget kívántak teremteni, új olvasókat megnyerni. A közönség megnyerésének fontos mozzanata volt a női olvasók érdeklődésének felkeltése. Ez, mint látni fogjuk még Nagy Iván témaválasztásában is tettenérhető, hisz sorozatot indított a történelmi nőalakokról, és közleményt jelentetett meg a magyar írónőkről. Ez a közlő szándék nemcsak Nagy Iván témaválasztását, hanem írásai műfaját is befolyásolta. Nagy számban jelentetett meg rövid, portrészerú jellemrajzokat, és kifejezetten, közvetlenül az olvasókhoz forduló leveleket. írásaira jellemzőnek tartjuk, hogy a tudományos eredményeket érzékletes, szemléletes, könnyen átélhető, s talán az sem merészség, ha úgy nevezzük szépíró stíluseszközökkel igyekezett megjeleníteni. Korabeli szemléletének, tájékozódási irányának, véleményének hű tükrei ezek az írások. Mindenekelőtt kifejező az a már említett tény is, hogy csaknem minden irodalmi lapban közölt írást. Ügy gondoljuk, az fejeződik ki ebben, hogy egyetértett azzal, ami ezeknek a lapoknak különbségeik ellenére is legfőbb, közös törekvése, és legindokoltabb hivatása volt: a nemzeti anyanyelvi műveltség ápolásával, terjesztésével, a nemzeti jelleg erősítése, a nemzeti érzés ébrentartása, a szabadságharc és polgári átalakulás történelmi élményének feldolgozása. Ilyen irányú törekvéseit példázzák az 184