Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Kényszerpályákon - Velence

komponált „többször ebédelt nálunk és párszor szivességből énekelt is az egykori híres Rubini." Legnagyobb színházi élménye azonban Verdi zenéje volt, méghozzá az az operája, amellyel érett müveinek sorát nyitotta meg és legnagyobb diadalait aratta, és amelynek éppen 1861-ben volt a bemutatója Velencében: „Rigoletto operát adták... élvezetes mû, tovább két hétnél folyton gyönyörködtem benne.'' Hogy Velence színpada milyen mélyen érintette, és milyen nagy hatással volt zenei műveltségének alakulására, mutatja az is, hogy a későbbiekben milyen zeneműveket szerzett meg.

53 A „Zeneművek czímtára" (amelybe még 1895 után is bejegyezte legújabb szerzeményeit), teljes zenei anyagát tartalmazza. A Czímtárba két csoportba sorolta be műveit, I. Külföldi dalmű (Opera) és egyebek, II. Magyar zeneszerzemények. A külföldi anyagon belül 16 szerző 24 művéből 16 az opera és 1 a balett. Nagy Iván előtt az opera fejlődési íve tisztán állt, birtokában voltak az operairodalom reprezentáns darabjai. A 18. századból 4 operát őrzött: Gluck, Cimarosa mellett a klasszikus zene csúcsaként magaslik Mozart két operája (Entführung aus dem Serail, Don Juan). A 19. századi német operairodalmat Beethoven Fidelióját, Weber több romantilkus alkotását, Flötow Marthájának népszerű melodikus zenéje teszi teljessé. A német mellett lenyűgöző gyűjteményében az olasz operák sora, a virtuóz ének mesterdarabjai (Rossini, Donizetti, Bellini művei) és a legnagyobb operakomponista drámai erejű alkotása, Verdi: II Trovatore. A magyar zeneszerzemények közül — a magyar zenei emlékeket őrző kiadványok (például a verbunkos zene összefoglalása Ruzitska Ignáctól, Lavotta János ún. insurgens nótái, Bartalus István, Káldy Gyula gyűjteményei) mellett nagy számú olyan munka volt birtokában, amelyek alapján feltételezhető, hogy Nagy Iván kedvelte a dalt (a népdalt, a nótát egyaránt), s a népszerű tánczenét. Zenei érdeklődésének további irányát Székely Imre zongoradarabjai, és Erkel Ferenc operái (Hunyadi László, Bánk Bán) mutatják. A magyar színpadi zene e két kiemelkedő alkotása mellett ismerte a könnyedebb színpadi műfajt, a Bécs útján hazánkban ekkoriban népszerűvé váló operettet is. Nagy Iván zenei gyűjteménye jól reprezentálja a 19. századi magyar zene gazdaságát, összetétele érzékelteti, hogy milyen irányba fejlődött reformkori bázison a magyar tradíciók egyik hordozója, a verbunkos zenei örökség : a zongora és kamaramuzsika, a múdalirodalom, a színpadi zene és a magyar zenekari irodalom épült fel anyagából.