Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Kényszerpályákon - Velence

Ez az életmód elég időt biztosított arra is, hogy tudományos kutatómunkát végezzen. Nagy Iván Velencébe ugyanis Wenczel Gusztáv professzor ajánlólevelével érkezett meg az ottani könyvtár igazgatójához. Naponta általában egy és félórát töltött a nagyhírű Marciana könyvtárban, ahol főként Gritti Alajos életére vonatkozó adatokat gyűjtött. A velencei tartózkodás alatt végzett gyűjtő, feltáró munka további kutatásokra ösztönözte, véglegesen a történettudomány felé irányította figyelmét. Velencében végzett kutatása volt az alapja annak, hogy hazatérve nagyobb erővel kapcsolódhatott be a tudományos munkába. Személyesen fogadta őt Toldy Ferenc, akinek Velencéből hozott kéziratokat adott át. Toldy Ferenc kedves benyomást tett rá, elfogódott, büszke volt a nagy tudós társaságára, aki munkatársakat keresett, és felkérte őt az Üj Magyar Múzeum dolgozótársául.

52 A tudományos érdeklődésére tett hatáson kívül Velence meghatározó kulturális élményei közé tartozott. Nagy élménye volt már maga a város — nevezetességeivel, épületeivel, látnivalóival, műemlékeivel — de méginkább az élénk szellemi élet, aminek részesévé vált. A város különböző színházaiban változatos színibemutatókon vett részt, látta a Monte Christót és egyéb drámákat, megnézett akrobata mutatványosokat is. Színházi élményeiről levelekben tájékoztatta a Hölgyfutár olvasóit. Nagy Iván alaposan megismerte az olasz színházművészetet, színpadot. így aztán miután hazatért és Jókai Mór és Vahot Imre egy színházi almanach szerkesztésén dolgoztak, őt kérték fel az olasz színházak ismertetésére, de ezt egyéb elfoglaltsága miatt nem vállalta. Nagy Iván műveltségét gazdagították a velencei tapasztalatok, zenei érdeklődésére, ízlésére vonatkozóan pedig meghatározónak tartjuk ottani színházi élményeit. Mindennapi elfoglaltságához hozzátartozik a rendszeres színházlátogatás: „8 órakor menvén a színházba, az egész éjjeli 12 óráig tartott, mivel az opera és balett volt folyton a tárgya." Velencében — ami már a 17. században az opera központja volt — főként operát látott a színházban. Hallhatta a városban a 19. századi olasz operairodalom majd minden jelentős szerzőjét. Részt vett Rossini: Othello és a Donizetti tanítvány Chiaramonte: Lenozze De Messina с. operájának előadásán. Chiaramontét személyesen is megismerte és hallgatta zongorajátékát, szintúgy azt az énekest, akinek Bellini híres tenorszerepeket 180