Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Sréter János - Műveltség és közéletiség kapcsolata a Srétereknél
tásával is megerősödő rokoni kapcsolatok bonthatók ki. Nemcsak a családi, az emberi viszonylatokra kell figyelnünk, henem további közös cselekvési és nézetazonosságra utaló lehetőséget is kell látnunk az egyházhoz kötődésben is. Ócsai Balogh 1789-ben az evangélikus hitfelekezet főgondnoka lett Nógrád megyében. E minőségében és korábbi politikai tapasztalataira építve szállt síkra 1790-ben a protestánsok ellen meglévő vallási türelmetlenséggel szemben, illetve megfogalmazta a nógrádi nemeseknek a központi hatalommal kapcsolatos sérelmeit. Az előbbivel összefüggő ellenvéleményét még jóval később, a XVIII. század végi nagy nemesi ellenállás letörését — amely egyúttal az ő személyes politikai ellenállásának megszűnését is jelentette — követően a nádorhoz — gróf Teleki Lászlóval közösen —írt emlékiratában is kifejtette, miszerint : „a clérus az 1790/9 : XI. t. czikket nem ugyan közvetlenül, hanem alattomos úton, tervszerűen meg akarja semmisíteni." 26 Ami nem jelentett mást, mint azt, hogy a protestánsokat ki akarták szorítani a politikai hatalomból. A családi, a vallási területen megnyilvánuló, közvetlenül is érzékelhető hatások mellett volt egy harmadik, az előbbieket magasabb szintre emelő tevékenységi terület. Az új eszme, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszava, amelynek érvényesülése a szabadkőműves páholyok ezidőbeni gyakorlatában érhető tetten, ócsai Balogh Péter, akit az udvar is kiváló képességű embernek tartott, igen szoros kapcsolatban volt e mozgalommal. Kezdetben a pesti, majd a Selmecbányái és végül a balassagyarmati páholynak volt a tagja. Az ismert és feltárt névsorból különösképp figyelemre érdemesnek tartom, hogy Baloghnak az igen jelentős reformpolitikussal, Berzeviczy Gergellyel meghitt, baráti kapcsolata volt. 27 E röviden felvázolt tények igazolni kívánták azt a felfogásunkat, hogy a Sréter családban a XVIII. század végén a XIX. század elején kialakultak, jelen voltak azok az eszmei hatások, és ezeknek az eszméknek a családon belüli képviselői, amely eszmék és politikusok az időszak korszerű, magasrendű cselekvését motiválták és irányították. Jól tudjuk, hogy ez a jelenlét nem azt eredményezte, miszerint az újabb generáció készen, és a módosítás szükségessége mélkül alkalmazhatta azokat. Az eddigiekben azokat a pozitívnak tekinthető hagyományokat foglaljuk össze, amelyek a XIX. század elejére kialakultak, és a családon belül haladó jóirányú társadalmi cselekvés lehetőségét teremtették meg. Hatottak persze más irányú cselekvésre ösztönző elképzelések is. Az igen népes Sréter családban ez utóbbi igazolására is találunk megfelelő példát. A Sréter családban a kevésbé jó példa híres-neves elődjéhez, és nem kevésbé nevezetes utódjához hasonlóan a János névre hallga-