Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A megtalált hivatás - Költészete

Ez a tematika teljesedik ki a Kebel—forgácsok ciklusban, a társadalmi fejlődés lendülete számos versét inspirálta, melyek legfőbb mondanivalója nagyon is határozott polgári eszmények, reformok követelése volt. Olyan érzésvilágot fejez ki e verscsoporttal, amely nem a régi, feudális, hanem az új, születendő polgári nemzetre utal. (Kiemelkedőek ebből a gondolatkörből a Miért nem és Március című versei). Figyelemre méltóak azok a versek, amelyekben a körülötte lévő világ eseményeire közvetlenül reagált, személyes választ keresve és adva kora kérdéseire. Főként a szabadságharc idején írt, s a Vándor—hangok ciklusba rendezett versei ilyenek. E ciklus az 1848. aug. 17. és 1849. szept. 9-e között keletkezett verseit tartalmazza, s vannak ebben a nem sokkal több mint egy évben olyan időszakok, hetek amikor Nagy Iván szinte napról-napra rögzítette az eseményeket. A megélt történelmi jelen mintegy versbe kényszerült, példázva verseinek közéleti indíttatását és célját, e költői törekvés, próbálkozás realista jellegét. A Vándor—hangok ciklussal Nagy Iván a szabadságharc verses naplójának megfogalmazására vállalkozott. (Példája lehetett Sárosi Gyula: Ponyvára került Arany Trombitája, a forradalom és szabadságharc e népszerű verses krónikája, amely mű Kisfaludy Himfy szerelmei és néhány hadi könyvvel együtt a táborban Nagy Iván társa volt.) A szabadságharc eseményeit — Nagy Iván versei alapján bár a fentiek miatt könnyen megtehető lenne — nem követjük végig. Az eseménytörténet helyett ebben az időszakban is a leki történésre fordírjuk figyelmünket. A Vándor—hangok ciklusban már csak a témaválasztás miatt is jelentősek azok a versei, amelyekből részletes képet kapunk a honvédek életéről, hangulatáról, arról, hogy milyen volt a katonák s közöttük Nagy Iván élete, milyenek voltak a tábori körülmények. Nagy Iván tábori lelkiállapotára jellemző a Most már (1849. márc. 11.) с jól sikerült életkép, amelyben magát egy kis oláh kunyhóban elszállásolva, húst falatozva, pipázva, verselve és hazáján tűnődve mutatja be. A tábori ellátásra következtetni lehet abból, hogy versbe kívánkoztak olyan prózai dolgok — mert nagy értékek voltak — mint a "thea, csibuk, dohány." A nehéz tábori körülmények között Nagy Iván számára alapvető követelmény volt a bajtársias segítség. Katonatársairól, pajtásairól, az egyszerű közkatonákról több versben is megemlékezik. Gya173