Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A megtalált hivatás - Költészete

kori ezekben a többes szám használata, mintha valamiféle közös honvédérzelem alapján értékelné az eseményeket. Természetes, hogy a vándorlások idején, amikor is mégisneri, hisz csapatával bejárja csaknem az egész országot, (a Dunántúlt, a déli vidéket, az Alföld tájait) kiteljesedik Nagy Iván haza fogalma, a nemzeti közösségért vállalt harc mellett, beletartozik a természeti környezet is (tájeszménye, a magyar lelket szerinte legjobban kifejező vidék: a Balaton és az Alföld), és szülőföldje, az a táj ahová a csatamezőkről is vágyakozott. Nagy Iván 7erses naplójában a csaták eseményeiről a krónikás hitelességével, pontosságával és alaposságával kívánt beszámolni. Szándéka kettős lehetett : rögzíteni (saját magában is tudatosítva) és közölni, tudósítani az eseményeket, másoknak is hírt adni róluk. Nagy Iván az izgatott tudósító hangján szólal meg, aki személyesen van jelen a csatatéren, részt vesz az események sodrában, és a sikerültebb verseiben érzékelni is lehet az élmény közvetlen hatását. Verseiben hallatja az "ágyú borzasztó szép hangját", a pákozdi győzelmet ünneplő rövid négysorosa úgy harsog mint egy diadalmas üdvrivalgás. (Ágyú hang, Diadal). S ha kell, — Petőfi modorában — lelkesítő csatadallal biztatja a temesvári ostromló sereget : „Rohanjunk az ellenségre Folyjék annak undok vére, Ontsuk ezt az undok vért, Szabadságért, hazánkért. Rajta hát. (Rajta hát! 1849. jún. 27. Temesvár) A Vándor hangok ciklus idején az igazi emberi és művészi eszményt Petőfi és költészete jelentette számára. (A vers hazája, 1849). Ebben találta meg azt az új magatartás-mintát, amihez ő maga igazodni próbált, és amit verseivel is követni, bizonyítani igyekezett: a kard mellett kész lanttal is harcolni hazája szabadságáért. E ciklusban a közéleti, politikai, háborús indítattás, ihletés uralma mellett költői tevékenységének másik, ugyancsak izgalmas irányáról versben is vallott : "Az én múzsám leggyakrabban Az elmúlt időkhöz jár, Talán a jobb kornak vége van?~ S a jövőtől mit sem vár." (Az én múzsám, 1849, márc. 27.) A múltba tekintésnek, az emlékezetnek kiemelkedő szerepe volt Nagy Iván költészetében, a történelem verseinek is egyik fő témája volt. A múltba fordulásnak két jelentése van, közvetlenül mutatja 174