Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A megtalált hivatás - Költészete

A korigény parancsára hallgatva, és főként az iskolai oktatás közvetlen hatására, mindenesetre külső ösztönzésre kezdett Nagy Iván verselni. Kezdetben amíg nem talált rá a szerinte versbe illő témákra, élményekre, gondolatokra — igyekezett ezeket helyettesíteni, pótolni. Ezt biztosítja az Érzelem—bimbók ciklusában a számos fordítás, és "utánzat" (amikor egy kész témát dolgozott át), amelyek pusztán irodalmi, stílus és nyelvi gyakorlatnak tekinthetők. Hasonlóan az alkalmi versekhez, vagy azokhoz amelyekben valamilyen általános elvont fogalmat énekelt meg. A kezdeti próbálkozások után az önkifejezés igénye miatt emelkedik ki a ciklusokból az 1847-es év verstermése. Már a versek számának ugrásszerű megnövekedése is figyelmeztető felhívó erejű, összefüggésben azzal, hogy 1847 döntő változást hozott életében. Az Érzelem—bimbók ciklus összes versének (101), csaknem a fele (46) ebben az évben keletkezett. Kétirányú változás tapasztalható : — Mélyül, személyesebbé, egyre felszabadultabbá válik (főként szerelmes verseinek) élményvilága. — Uj téma jelenik meg, versbe igyekszik foglalni kora valóságát, mindennapjait. Költészete ugyanakkor, amikor egyre inkább szubjektív, líraibb lesz, Nagy Iván fogalmával élve „mindennapibbá", azaz tárgyiasabbá is válik. Formai újításra is törekszik, ebben az évben írta egy verse alá, mert szükségének tarthatta kihangsúlyozni azt a figyelemre méltó megjegyzést: „magyaros versmértékben". A Petőfilíra hatása alatt született szerelmes versekben a vágyódás összekapcsolódik a hazaszeretet eszméjével.

41 Nemzeti költészet — hazaszeretet — szerelem együttes eszménye fogalmazódott meg egy 1847-es négysorosában : „A nemzeti dalokat Szeresd hőn honleány S a' honszerelem törjön át Kebled tiszta haván." A ciklusban jól érzékelhető tematikai váltás azt mutatja, hogy Nagy Iván 1847-től verseivel is egyre tudatosabban fordul kora valósága felé. Ezt példázza az első pozsonyi tartózkodása idején (1847. július 20.) született verse: A király dombon, amelyben a múlt példájából kiindulva a jelen kritikájáig jut el, az önző érdekeken alapuló széthúzással szembe az egyetértés eszméjét, a változás hitét állította. 172