Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A fekészülés évei - Irodalmi szereplése

a szemináriumban növekvő, érlelődő fiatal értelmiségi réteg érzékelte a korfordulót, korát kezdetnek tudta és ehhez akart tevékenyen hozzájárulni. Ismerjük ebből az időszakból Nagy Ivánnak egy írását, amely jellemző lehetett a lapok tartalmára, szellemére. Verner: Philosoph Morál és Karvassy Ágoston: Politikai tudományok című munkái alapján rendszerezte, hogy milyen kormányalakok alatt élhet a polgári társaság. 27 Nagy Ivánékat a polgári társadalom kérdései, lehetőségei, s a politika feladai izgatták. 1844-ben önképzőköri irodalmi társulatot szerveztek, arra hivatkozva, hogy a pesti központi szemináriumban már régóta működik ilyen. Nagy Ivánt, aki a szervezésben is élen járt, az önképzőkör jegyzőjéül választották meg. Az 1840-es évek első fele a diáktársaságok történetének virágkora, számos diáktársaság működött az országban. 28 Általános nézet, hogy a diákság politikai érdeklődése az önképzőkörökben formálódott, felsorakoztak a reformok és függetlenségi követelések mögött, és különösen így volt ez a függetlenebb és demokratikusabb szellemű protestáns iskolákban. Máshogy alakult ez — Nagy Iván véleményére alapozva — a váci katolikus szeminárium önképzőkörében, ,,annyi haszna legalább volt e balsorsú egyletnek, hogy olvasásra serkentett." Az önképzőkör 1844-ben az elöljáró támogatásával alakult meg, a püspök és a káptalan tagjai alapítvánnyal járultak hozzá, működéséhez. A tagok egy részének — és ehhez tartozott Nagy Iván is — képessége meghaladta az ifjúság átlagának képességét, és érdeklődése is más irányú volt. Jól szemlélteti ezt, hogy az alapszabály szerint szépirodalmi, történelmi és egyházi könyveket hozattak, de (akkor már a Szalay László által szerkesztett) Pesti Hírlapot lemondták, így azt a jegyző Nagy Iván saját pénzén járatta a kör részére. Nagy Iván szűkszavú visszaemlékezéséből annyit tudunk, hogy sem társainak, sem a rektornak nem volt rokonszenves az az irány, amit ő és barátai képviseltek. Nagy Ivánt meg egyre kevésbé érdekelhették azok a témák, amelyekkel az önképzőkörben foglalkozhattak. Kidolgozott ugyan néhány pályázatot /A katholocizmusnak az álladalomra hatása, Hitvallási buzgalom/, de már bevégezetlenül maradt a Korunk jelleme és romlottsága, aminek a felhívása így szólt: „Adassanak elé a tények, mellyek által legszembetűnőbben nyilatkozik korunk romlottsága..." De még a kitűzött pályadíj, az egy körmöci arany sem tudta arra ösztönözni a diák Nagy Ivánt, hogy elfogadja és meggyőződésével ellentétben bizonyítsa, hogy kora a civilizáció, a kultúra hatására a romlottság kora lett. 163