Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A fekészülés évei - Irodalmi szereplése

szemlélte korszerű, eredeti mondanivalóját, népies jellegét, élvezte hazai ízét. Ehhez a műhöz szokás a népszínmű megszületését kapcsolni, amelynek műfaji előzményei — a tündérbohózatok — már a 30-as évek végén elárasztották a Nemzeti színpadát. Ezek közül a legnagyobb siker, amelyről Nagy Iván is megemlékezett Gaal József darabja: 1844. augusztus 29-én „Este a Nemzeti Színházban a Peleskei nótárius előadásán, Szentpétery remek játékán mulattam." Mindkét mű falusi és városi /pesti/ életképeket sorakoztatott fel, Nagy Iván a népi és polgári világot együtt, egymás mellett szemlélte a kor színpadán. A társadalmi drámák, és a romantikus hagyományban gyökerező népszínművek mellett látogatta a történelmi tárgyú, nemzeti célzatú darabok előadásait. 1846 szeptemberében megnézte Jósika Miklós: Két Barcsai című drámáját, Vahot Imre: Költő és király című történelmi vígjátékát és a Hunyadi Lászlót, amellyel Erkel Ferenc nemzeti operánkat teremtette meg. A rendszeres színházlátogató Nagy Iván széles körben tájékozódott kora drámairodalmában, s mint láthattuk lelkes nézője azoknak az időszerű daraboknak, amelyeknek legfőbb — s sokszor kizárólagos — értéke, hogy jó szolgálatot tettek a nemzeti polgárosulás ügyének. A színházi bemutatókon — olvasmányaihoz hasonlóan — kora alapvető társadalmi kérdéseire keresett választ, így természetes, hogy 1848-ban még fokozottabban érdeklődött a színház iránt. Töredékességében is jól szemlélteti ezt egy jegyzéke, amelyben összeírta, hogy 1848. május, június havában Balassagyarmaton mely napokon, milyen darabokat láthatott a közönség. 2e Az 1840-es években Nagy Iván színházi, irodalmi érdeklődése a közélet iránti érdeklődés megnyilatkozásának tekinthető. Visszaemlékezése szerint „kölönös forrongás uralkodott" ekkoriban a szeminárium falai között, a diákság köreiben. A diákévek alatt Nagy Iván és társai számára az irodalommal való foglalkozás — a szeminárium keretei engedte próbálkozások — a közéleti tevékenység egyfajta lehetősége, sajátos formája volt. Irodalmi szereplése 1843-ban Nagy Iván társai közreműködésével két rövidéletű lapot indított és szerkesztett, amelyekben első írásai, „zsengéi" megjelentek. E lapokból nem maradt fel egyetlen példány sem, de a kifejező címekből: — Ébresztő és Tavasz —, arra következtetünk, hogy 162