Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Nagy Iván - A fekészülés évei - A reformkor „iskolájában”
Annak ellenére, hogy Nagy Iván látta a nyomort, a megosztottságot és egyenlőtlenséget, a városi életet ismerte és szerette, teljes egészében a városi életmódhoz ragaszkodott, mert a várost, a polgárosulás és műveltség bölcsőjének tartotta. Ebben az értelemben igazi polgár volt. Meghatározó város-élményéhez hozzátartozott a színház. Az 1840-es években a színház kulturális életünk egyik legfontosabb és leghatékonyabb erőforrása volt a polgári és nemzeti magyar nyelvű programok meghirdetésében és terjesztésében. Ezekben az években Nagy Iván rendszeres színházlátogató volt. 25 Irodalmi műveltségének összetevőjeként szükséges számbavenni színházi élményeit, annál is inkább, mert bizonyos jellemzők itt sokkal egyértelműbbnek látszanak. A színpadon irodalom és közönség minden műfajnál közvetlenebb és szorosabb kapcsolata érhető tetten. Ugyanis itt a legelevenebb az ábrázolása annak, hogy milyen magatartást követelt a kor, mit mutatott fel példaként a nézőknek, és a legkonkrétabb megjelenése annak, hogy mit várt el a közönség, milyen művészetet igényelt. Nagy Iván első színházi élményei 1844 nyarára estek. Az iskolai szünidőt töltötte Balassagyarmaton, amikor Könyves Máté igazgatása alatt álló vándorszínész társaság szerepelt ott. E vándortársulat kedvelt színfoltja lehetett a város kulturális életének, hisz, felsegítésükre, anyagi támogatásukra — valószínűleg helybeli — műkedvelők is tartottak színibemutatót. Ez időre esett az is, hogy ,,Stokholmból Pratte nevű testvérek mesterséges alakok /fabábuk/ játékszínét állították fel. . . megnéztem tőlök a csatabeli foglyok és Moszkva nagy égése czímű darabokat. . . Hóra és Klosákát és más tüneményes játékot." Vagyis már Balassagyarmaton, az állandó színtársulatot nélkülöző városban is sokféle bemutatón vett részt a korabeli és akkor még igencsak jelentős vándortársulatok, a helybeli műkedvelők, és a még mindig közkedvelt bábjátékosok előadásain mulatott. Ám az igazi színházi élményt az első hosszabb, háromnapos pesti kirándulása hozta meg, 1844. augusztus 15, 16, 17-én. A Nemzeti Színházban a legfrissebb hazai darabokat láthatta, kiemelkedő nagy színészegyéniségek játékában gyönyörködött. Az első előadáson, amin jelen volt, Egressy javára mutatták be Obernyik Károly Örökség című — az adott évben született — iránydrámáját, amely a dologtalan nemesség és a szorgalmas pesti német polgárság szembeállításával polgárosodást követelt. Másnap Szigligeti híres Szökött katonáját látta, amelyet a közönség nagy lelkesedéssel fogadott. Nagy Iván is érdeklődéssel 161
