Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Sréter János - Műveltség és közéletiség kapcsolata a Srétereknél
és törekvése mellett — akként is jellemezhető, mint karakterisztikus vonásokkal bíró személyiségek közössége. Természetesen ki-ki a saját korában élve, azokkal a jellegzetességekkel rendelkezett, amelyekkel azok a nemesi családok, ahol nagy tradíciója volt a katonáskodásnak, a vármegyei közéletben való részvételnek, és a gazdasági vállalkozásoknak. A Sréter család tagjai között a XVIII. század kezdetétől fogva négy olyan jelentős személyiséget találunk, akiknek a katonai életben szerepe és jelentősége figyelemre méltó. Ide sorolandó mindenekelőtt a család történetében is nagy jelentőséggel bíró kurucgenerális János, aki a Rákóczi zászlaja alatt felkelt csapatok tüzérségi felügyelője volt, továbbá a III. Györgyként ismert családtag, aki őrnagyként katonáskodott, és 1812-ben a Ludovika Akadémia létesítéséhez 5000 frt-ot adott. A családban V. János az 1809. évi inszurrekció idején kapitányként szolgált. Végül az a Lajos méltó az említésre, aki mint huszárkapitány, századával 1848 őszén elsőként érkezett csehországi állomáshelyéről haza, és állt a forradalmi magyar kormány rendelkezésére. 20 A közéleti palettájuk még fentieknél is gazdagabb. Ugyanebben az időszakban a család négy megyei alispánt adott, (egyet Zólyom megyének, hármat Nógrádnak) egy királyi kamarai tisztet, két megyei szolgabírót, egy alügyészt, egy aljegyzőt, egy fopénztárnokot. Ez utóbbiak már itt, Nógrád megyében működtek. 21 A család tagjait az ismeretszerzésben is az ambíciózusság jellemezte. A kurucgenerális két fiát külföldi egyetemen tanítatta. János fiaWittenbergában, Ádám fia Berlinben tanult. A teljességgel evangélikusnak mondható családon belül feltűnő, hogy egyik leszármazottjuk — Károly — katolikus hitre tért, és a nagyszombati egyetemen jezsuita tanárként jogfilozófiát tanított. A megszerzett ismeretet széles körben hasznosították. Az a György, aki ugyan nem járt sem külföldi, sem belföldi felső iskolába, hanem a gazdasággal foglalkozott, mint a családon belül a legifjabb, elérte azt, hogy 1766-ben az éppen akkor egyetemi tanulmányait befejező Tessedik Sámuel Surányban, az uradalomnál házitanítóskodást és evangélikus udvari káplánságot vállaljon. Az eddig külföldön élt fiatal lelkész nem érezte túlságosan jól magát első állomáshelyén. Ezen nem is kell csodálkoznunk. A nyugati országokhoz, a német felvilágosult tanokhoz, az erlangeni és más egyetemekhez viszonyítva még egy Európával lépni szándékozó, de lehetőségeiben még is csak korlátozott nemesi szellemi élet az indulásában is az elmaradottságot hozta. Ezt tükrözte az a Tessedik levél is, amelyet Surányból Hajnóczy József hez írt:,,Ha tudná Ön, kedves öcsémuram mily kevéssé kedvez nekem a szerencse Nógrád megyében, akkor üdvözlés helyett inkább részvétét fe15
