Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - Műveltség és közéletiség kapcsolata a Srétereknél

delemre tett szert, ezen belül is igen sokan a 100 frt alatti kategóriába tartoztak.

18 A jövedelmek nagyságát kellően illusztrálja, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ebben az időben a főispán fizetése 1500 frt, az első alispánnak 700, a másod alispánnak 350, a főjegyzőnek 500, az első aljegyzőnek 300, a másodiknak 150, a levéltárnoknak 250, a két főpénztáratoknak 400, a főszolgabírónak 300, az alszolgabírónak 150, az esküdtnek 100, a főügyésznek 300, alügyósznek 150 frt volt az évi fizetsége. Ahogy forrásunk szerzője is megjegyezte: „Ilyen összegek nem más, de szerény úri megélhetésre is csekélyek valának."

19 Mindezekre tekintettel, úgy vélem, helytálló annak a következtetésnek a megfogalmazása, hogy a XIX. század közepére a korábban jómódú Sréter család a fejlődés leszálló ágába jutott, és szétaprózott birtokaik csupán arra voltak elegendőek, hogy jövedelmi szempontból a közepes szintet elérő birtokos nemesi családok között éljenek, e „közepesség" minden bizonytalanságával együtt. A következtetés, az értékelés tekintetében fő helyre kell tennünk a zólyomi birtokok cseréjének lebonyolítását. Hiszen ez az esemény a család egész életére döntő hatással volt. Végső soron a birtokcsere nem hozta meg azt a eredményt, ami várható lett volna, nem eredményezte a család tartós, gazdasági prosperitását, és a korábbi ipari, kereskedői vállalkozások kibontakozását és megerősödését. Sőt ezirányú tevékenységük a birtokok piactól való távolsága, és a közismerten elhanyagolt nógrádi útviszonyok következtében visszaszorult. A szétaprózott birtokok nem adtak lehetőséget a korábban tapasztalt vállalkozásaik, és az egyháznak tett jelentős anyagi erőt feltételező pénzbeli adományaik szaporítására sem. A gazdasági vállalkozásokat ambicionáló család — lehetőségek híján — anyagilag elgyöngülve, fokozatosan hátrányba kerülte területen, és olyan újabb lehetőséget keresett, amellyel létét, társadalmi pozícióját meg tudja őrizni. A hátrányos helyzet a napóleoni háború befejeződése után vált nyilvánvalóvá — tehát 1818 után az 1820-as években — így ez a tény is alapjában motiválhatta a család férfitagjait, hogy a korábbi hagyományaik tapasztalatára építve, de még nagyobb vehemenciával kapcsolódjanak e korszak politikai, közéleti eseményeibe, és ott — mint sokak képviselői — irányító feladatot vállaljanak és végezzenek. Műveltség és közéletiség kapcsolata a Srétereknél A Sréter családban természetes volt a több nyelv ismerete. A magyar mellett a német, a szlovák, a közéletben alkalmazott latin, mindennapjaik velejárója volt. A műveltség, a közéleti politikai hajlam is magától értetődött. A család — sok egyéb más tulajdonsága 14