Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Az etesi elbocsátott bányászok Harmos László, Korponai István, Kucsera András, Sirkó József, Szelei András, Csöke Béla, Fekete László,Korponai József, Kucsera Lajos, Sirkó Lajos, Sirkó Adolf és Szelei Lajos voltak.(134) Etesen a községi jegyző által nyilvántartott munkanélküliek száma 1936. március 13-án 52 fő, 1937. március 18-án 12 fő és 1937. december 31-én 37 fő. (135) 1938. február 13-án Salgótarjánban a Munkásotthonban kerületi bányász szakszervezeti értekezletet tartottak. Az értekezleten részt vettek és felszólaltak a nagybátonyi, a mizserfai, a karancsaljai, a zagyvarónai, az etesi, a zagyvapálfalvai, az inászói, a forgács-telepi, a baglyasaljai, a kisterenyei és a bocsárlapujtői küldöttek. „Mind valamennyi szomorú képet festett azokról az állapotokról, amelyek között élnek..." Még a Nemzeti Gazdasági Szövetség Salgótarján kerületi vezetőségi ülése is kénytelen volt megállapítani, hogy a liszt adag kevés és sérelmezik a bányamunkások, hogy a 14 éven felüli nem dolgozó fiú— vagy leánygyermek nem kap liszt adagot. Sérelmesnek tartják, hogy a lisztes papírzacskókat külön meg kell fizetni. Többen úgy vélekedtek, hogy az élelemtári kedvezményt a vállalat törölje el és adjon megfelelő fizetést, mert egy hónapban csak kétszer lehet vételezni s ha akkor nincs pénze a munkásnak, a liszt adagot később nem kapja meg. Kérte a vezetőség a 8 órai munkaidő betartásának ellenőrzését és a bányánál is a legkisebb munkabér megállapítását. (136) 1938 nyarán Rau-aknán 70 bányász kérte a leszámolását, mert az alacsony keresetből saját és családjuk megélhetését nem tudták biztosítani. A bányászok Rózsaszentmártonba, Egercsehibe és Dorogra akartak menni munkavállalás végett. 1938 szeptemberében a bányatársulat ismételt elbocsátásokat alkalmazott. A veszélyes és nemkívánatos, kommunista gyanús egyének között volt Licskó István és Sirkó Lajos (módusz) etesi bányász is. (137) 1938 végére a mozgalom fellendülése elült, amely több okra vezethető viszsza: a társulat vezetése és a hatóságok megtorló tevékenysége; a szociáldemokrata párt, mivel nem állt a mozgalom élére, eljátszotta szerepét, s nagyban hozzájárult a mozgalom elcsendesedéséhez a nagyfokú ki— és elvándorlás is. 64