Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

A Magyarországi Bánya— és Kohómunkások Országos Szövetsége 1929 februárjában megtartott közgyűlésén az osztályharcos elemek kerültek többségbe a központi vezetőségben. Ez a vezetőség 1929. július 7-én kimondta, hogy az ősz folyamán országos bérmozgalmat indít. 1929. október 4—6-a között Rau-akna munkásai sztrájkbaléptek. A sztrájk előtt a bányamunkások küldöttsége felkereste a bányaigazgatóságot a bérek 100 százalékos felemelése céljából. A küldöttség a társulat vezetésének megítélése szerint „eddig nem tapasztalt agresszivitással lépett fel," — eredménytelenül. (87) Ezt követően a salgótarjáni bányakerületben a KMP legális szervként létrehozta a munkásosztály forradalmi, harci szerveit, az aknai és aknaközi bizottságokat, amelyekben szervezett és szervezetlen munkások egyaránt részt vettek. A sztrájk vezetésére sztrájkbizottságot választottak, melyből a szociáldemokrata szakszervezeti vezetők kiszorultak. A harci szervek létrahozására, a tömegek megnyerésére, a kommunista befolyás növelésére kedvező lehetőséget teremtett az a körülmény, hogy a bányászok kiábrándultak a hivatalos és a Csóka-féle sárga szakszervezetből is. A kommunisták éltek is ezzel a lehetőséggel és az 1920-as évek végére a salgótarjáni szénmedence a KMP egyik legszilárdabb bázisává vált. A kommunisták már 1929 augusztusában kidolgozták az őszre tervezett mozgalom főbb követeléseit: 1. Bérjavítás. (A vállalat a szakmánybéreket ugyanis állandóan csökkentette, végül már a szakmányonkénti 2 Pengős kereset is előfordult. A bányászok havonta csak 18—20 műszakot teljesítettek s ennek megfelelően keresetük 80—90 Pengő, amely nem elegendő az 5—7 tagú család megélhetéséhez.) A bányászok 15 százalékos béremelést követeltek. 2. A helyi sérelmek orvoslása. A lövéspótlékot 41 fillérről 23 fillérre csökkentették. A bányászok 6—10 km-t gyalogolnak a munkahelyre, mert az iparvágányon nem engedélyezik a személyszállítást. Továbbra is alkalmazzák a különböző büntetéseket a palás szénért (pénzbírság, munkából való kitiltás). 3. Az ifjúmunkásoknak a kétheti fizetett szabadság betartása. 4. A szervezkedést korlátozó rendszabályok megszüntetése. 5. A csendőrségnek a bányatelepekről való elvezénylése. (88) A bányamunkások az írásban megfogalmazott követeléseket október 30-án nyújtották be a bányaigazgatóságnak. A vállalat figyelmen kívül hagyta a beadványt, nem tárgyalt a munkásokkal, hanem feltétlen megadást követelt. 47