Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Az elbocsátásokon túlmenően a még alkalmazásban maradt bányászok is a legjobb esetben hetenként csak három napot dolgoztak. A munkaredukción kívül van még ún. kényszerszabadság is úgy, hogy minden munkanapon más bányamunkás megy szabadságra. A munkanélküliség, illetve a csökkentett munkalehetőség olyan nyomort idézettelő a bányamunkásság körében, milyet még nem tapasztaltak. A Pesti Hírlap tudósítója az éhségmenet kapcsán írta: „Az első pillanatban azt hihette az ember, hogy ez forradalom, nagyobb szabású sztrájk valamely vélt sérelem miatt. Csak most itt Salgótarjánban látni, hogy a salgótarjáni bányászok sztrájkja ezúttal élénk és megokolt demonstráció..." (57) Az Esti Kurír szerint „... soha ilyen impozánsan tragikus képet nem láttak. Somlyó, Kazár,Székvölgy, Inászó, Zagyva, Zagyvaróna,Salgóbánya, Baglyasalja, Gusztávakna, Szánas, Etes, Kotyháza tárnái egyik percről a másikra üresen maradtak... Ilyen siralmas és nagy tömeg még nem verődött össze Salgótarjánban soha, ahol pedig a múltban is voltak már munkásmozgalmak... Zagyvapálfalva és Salgótarján között azután megtorpanta lázongó karaván. 20 fegyveres csendőr állta el az utat. — Ilyen tömegben nem mehetnek Pest felé! — szólt a csendőrség vezetője. — Nekünk szigorú utasításunk van, hogy akadályozzuk meg a felvonulást... — Munkát és kenyeret akarunk. Pestre megyünk!" — zúgott a tömeg. A fegyverek azonban megálljt parancsoltak. Pedig Mátranovák, Homokterenye, Mizserfa és Kisterenye munkássága ott táborozott az országút mentén több ezer főnyi tömegben várakozva arra, hogy a salgótarjániakhoz csatlakozva Budapestre vonuljanak. (58) ,,A hatóságok tudtak a készülődésről. — írta a Pesti Napló. Megerősítették a csendőrséget, rendőrséget... A reggeli órákban azután itt is, ott is csendőrök, rendőrök állták útját a bányászoknak és hol szép szóval, hol erővel visszaterelték őket lakóhelyükre..." (59) A hatóságok értesítették Csóka Vendelt, a bányakerület szakszervezeti titkárát, hogy beszéljen a Zagyvapálfalván megállított tömegnek. Csóka Vendel rábeszélésére és a csendőrség felszólítására 12 tagú küldöttséget választottak, mely polgármesteri költségen még aznap felutazott Budapestre. A tömeget a csendőri brutalitás hajtotta vissza. Az etesi bányászokat Ondrék József a szakszervezet helyi csoport elnöke vezette. Az etesi bányászok közül Pál Sándor tagja lett a 12 fős küldöttségnek. A Csóka Vendel vezetésével Budapestre érkezett küldöttséget Peyer Károly fogadta, majd a munkások megbízottai az ő vezetésével keresték fel Walkó Lajos kereskedelmi minisztert és Vass József népjóléti minisztert. „Peyer az egész tárgyalást úgy irányította, hogy a bányászok bér— és egyéb követelései teljesen háttérbe szorultak. — írta az Uj Március. —A kívánságokat arra szűkítette, hogy a kormány korlátozza a külföldi szén behozata34