Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

ka úgy kommentálja a képviselőtestületet, hogy „a megejtett választások például szolgálhatnak más községeknek is, mert úgy a gazdák, mint az ipari munkások igényei kielégítést nyertek." (52) A képviselőtestület tagja lett a bányász szakszervezet helyi csoportjának két vezetőségi tagja, Ondrék József a csoport elnöke és Surányi Mihály a csoport pénztárosa. Azzal, hogy a munkások képviselői is helyet kaptak a község vezetésében, nem jelentette azt, hogy a község és telepeinek bányászai minden fenntartás nélkül szabadon élhettek polgári demokratikus jogaikkal. A gyülekezési és egyesülési jog továbbra is a hatóságok ellenőrzése alatt maradt. Erről tanúskodik Kiss Gusztáv Etes község jegyzőjének levele, melyet 1924. április 22-én intézett Albert— és Amália-akna főmérmökéhez. „A közelgő május elsejei munkástüntetések, társadalmi és nemzetellenes irányba való terelésének megakadályozása kérdésében tisztelettel kérem, méltóztassék fokozottabb mértékben ügyeltetni megbízható alkalmazottaival arra, hogy a telepen nem tartózkodik—e gyanús idegen, kik a munkások május elsejei idegesebb hangulatát a társadalmi béke és a magyar állameszme megrontására kívánnák felhasználni ... Méltóztassék bizalmas úton tájékozódni az irányba is, vájjon a telepen nem folynak—e általános sztrájkra vonatkozó előkészületek, nincsenek—e olyanok, akik általános sztrájkra buzdítanak és kiknek őrizetbevétele a sztrájk megakadályozása érdekében kívánatos lenne." (53) A főmérnökök egyike sem válaszolt erre az igen konkrét politikai kérdéseket tartalmazó levélre. A szakszervezeti csoportoka salgótarjáni szénkerületben, így Etesen is az 1924. évi tavaszi gyűléseiken az aktuális problémák tárgyalását tűzték napirendre: tiltakozása bányamunkások szombati szabadságolása ellen, akkor, amikor a liptói munkások még pótműszakot is teljesítenek. Szót emeltek a nyugdíjak rendezéséért és sürgették a ruhasegély kifizetését. 1924 május elején a bányászok 150 százalékos drágasági pótlék megállapítását követelték. A munkaadók elutasították a béremelést, mert a bányászat erre az időre olyan helyzetbe került, hogy nem tudta értékesíteni szén készleteit. Ez a tény kedvező helyzetet teremtett arra, hogy fokozzák a kizsákmányolást, a béreket leszállítsák. Sőta munkáselbocsátás gondolata is felmerült a társulat vezetésében. A béremelés elutasítására 1924. május 7-én sztrájkba léptek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkásai, majd csatlakozott ehhez úgyszólván az ország minden bányatelepe. A Bányamunkás с lap rendkívüli számában értékeli a helyzetet. A salgótarjáni társulatot teszi felelőssé azért, hogy országos sztrájk vette kezdetét. A társulat az utóbbi időben számos olyan rendelkezést léptetett életbe, amely megrövidítette a bányászok fizetését. A jelenlegi béremelés megtagadásának is az a célja, — írja a lap, — hogy a munkaidőt meghosszabbítsák nem-