Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

csak a külszíni, de a földalatti munkásoknál is. Pedig a salgótarjáni társulat munkásai hosszú időn keresztül vállalták a pótműszak teljesítését is. A készpénz fizetésre való áttéréskor hivatkozva a termelési költségekre, a salgótarjáni társulat a vájárok havi átlag bérét 20.000 koronában állapította meg, 2.000 koronával kevesebbe, mint a pécsi szénbányáknál. A különbözet a sztrájk idején még közel 8.000 koronát tett ki. „Ezzel a munkásság igazán elment az áldozatkészségének legmesszebbmenő határáig, — írja a Bányamunkás — különösen ha figyelembe vesszük azt a burkolt megterhelést, amellyel a társulat sújtja a munkásokat a karbid és a szerszám árának felemelésével, a betegek szenének elvonásával..." akkor a két bányatelep között még nagyobb lesz a különbözet. A salgótarjáni medencéből kiindult sztrájkban 3.000 bányamunkás vett részt. Június 12-én béremeléssel fejeződött be. A több mint egy hónapos sztrájk alatt a bányászok a mezőgazdaságban kerestek és találtak munkát, még a kolóniákban lakók is. A sztrájk idején „az igazgatóság a kolóniákban a villanyvilágítást kikapcsolta és így este teljes sötétség van nemcsak a lakásokban, hanem még az utcákon is." (54) 1924 novemberében arra a hírre, hogy az igazgatóság több száz bányamunkást el akar bocsátani, a bányászgyűlés elhatározta hogy a „bizalmiférfi testület járjon el a bányaigazgatóságnál, hogy az elbocsátásnál elsősorban is az időszaki munkások bocsássanak el, azután azok, akiknek rövidebb szolgálati idejük van és csak azután bocsátassanak el a hosszabb szolgálati idővel bíró munkások." (55) 1925. júliusában az etesi aknák vezetői azt követelték a munkásoktól, hogy negyedórával korábban kezdjék meg a munkát. A bányászok erre sztrájkkal reagáltak és július 9—14-ig beszüntették a munkát. A bánya vezetői elálltak a követeléstől. 1926. április 27-én „kora reggel nyolc—ezer ember elindult Budapest ellen. — írta a Kommunisták Magyarországi Pártja illegális folyóirata az Uj Március 1926 májusi száma. — Nem vonszolták éhségtől elgyötört testüket. Ugy mentek, úgy meneteltek, mint a harcra készülő hadsereg. Budapest ellen. Mert Budapesten érezték az ellenséget... Salgótarján hadserege vonult a budapesti kizsákmányoló, kiuzsorázó, vérig üldöző telhetetlen kapitalista ellenség és annak segítői ellen. Nem koldusrongyaikat akarták megmutatni Budapest utcáin, nem szánalmat akartak kelteni... azt akarták megkérdezni az illetékesektől, hogy mehet—e ez így tovább?" (56) E nagyszabású politikai demonstráció a „salgótarjáni éhségmenet" címmel került be a történelembe. Az éhségmenetnek az adta az okát, hogy a salgótarjáni bányakerület aknáiban dolgozó munkások közül hat hónap alatt mintegy háromezer bányásznak mondtak fel, április 15-én pedig ismét 600 munkást bocsátottak el. 33