Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

A Népszava írt a karancsaljai és baglyasaljai bányászok helyzetéről, sorsáról, kizsákmányolásáról. „Az ott dolgozó munkások tudatlanságát és szervezetlenségét a leggyalázatosabban használják ki a milliomos bányatu­lajdonosok és ezeknek minden emberi érzésből kivetkőzött pribékjei, az egyes hivatalnokok. A társláda intézménnyel vérlázító igazságtalanságokat és visszaéléseket követnek el a segélyezésre szorult betegek és rokkantak rovására. Igy pl. ha valaki Î6 éven keresztül fizette a társládai járulékot, va- * gyis keresetének minden koronája után 4 fillért, az, ha rokkanttá válik, 16 évi tagság után kap egy évre 260 korona nyugdíjat. Azt senki sem kérdi, hogy miként lehet ebből megélni. De ehhez is csak sok huza-vona, sok kö­nyörgés után juthatnak hozzá a rokkant tagok, úgyszintén a betegsegélye­zési járulékhoz is. A szerszámok javítását a társasági kovácsműhelyben végzik és ezen a címen, valamint a szerszámok kopásáért szintén a munkások béréből tör­ténnek levonások. Ha a munkás a szerszámot a kovácsműhelybe viszi, itt egy számmal ellátott kerek pléhdarabot kap, amiért, ha azt véletlenül elve­szíti, 20 fillért köteles fizetni, holott egy 20 filléres értékű pléhdarabból 1000 ilyen számozott darabkát vághatnak ki. Havonta minden egyes csoportnak 40—50 csille szenet törölnek, pedig ezt a szénmennyiséget szállították és el is adták. Ezek az igazságtalan tör­lések és levonások okozzák ezután azt, hogy a karancsaljai és baglyasaljai bányában dolgozó munkások keresete oly silány, hogy abból megélni kép­telenség. Az élelmiszer raktárakban szintén a munkások bőrére spekulálnak az urak ... A telepen dolgozó úgynevezett vándormunkások sorsa még sokkal rosszabb... A hatóság ... a lehető leggyorsabban intézkedik, ha neszét veszi, hogy két munkás szervezkedésről suttog. Mert itt is, mint mindenütt, a hatósági közegeknek legszentebb kötelességük, hogy a tőkés érdekeit megvédjék. A karancsaljai bányászok már több ízben megkísérlették, hogy engedélyt kapjanak népgyűlés megtartására, de a főszolgabíró úr, ez a felsőmagyaror­szági kisisten, sohasem engedélyezte..." (15) - írta a Népszava. A tilalom ellenére 1911. január 29-én mégis megalakult a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt karancsaljai helyi szervezete, melynek vezetője Kőzik Ferenc lett. A pártszervezet az első világháború elején beszüntette tevékenységét s csak 1917-ben alakult újjá. (16) * 1913 szeptember 4-én megindult a bányamunkások szakmai lapja a Bányamunkás, amely köré tömörültek a bányászok szakszervezet híján. A lap tulajdonképpen az érdekvédelmi szerv szerepét töltötte be (szociá­lis, temetkezési segély juttatás, munkaviszonyból eredő peres ügyekben 16

Next

/
Thumbnails
Contents