Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

ingyenes jogvédelem). Ezt hamarosan felismerték a munkáltatók, akik semmilyen eszköztől sem riadtak vissza, hogy a lapot bemocskolják olvasóik előtt. Ehhez igénybe vették az egyházat is, amely késznek mutatkozott arra, hogy fellépjen — vallásos demagógiával — a lapszerkezethez tartozó bányászok ellen. Karancsságon pl. a bányamunkások lelkesedéssel kapcsolódtak a lapszervezethez. A káplán vasárnapi prédikációjában foglalkozott a bányászok „istentagadó cselekedetével". Óva intette a bányászokat, ne üljenek fel a csábító szónak, ne fizessenek elő a Bányamunkásra, mert abból istentagadó tanokat tanulnak és elvesztik hitüket. (17) Az első világháború kitörése visszavetette a szervezkedést. Hadiüzemi egységgé vált a bánya, katonai fegyelem uralkodott és katona volt az üzem parancsnoka is. A háború és osztályharc nem lehet jelen egyazon időben és helyen — foglalt állást a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országos vezetősége. Mivel háború volt, a bányászok szaklapja, a Bányamunkás is a tűrés, a helyzettel való megbékélés elveit hirdette. 1916. január 17-én jelent meg a honvédelmi miniszter rendelete a munkásügyi panaszbizottságok létrehozásáról azzal a nem titkolt rendeltetéssel, hogy elejét vegye mindenféle bérmozgalomnak és a munkások panaszait békésen rendezze. 1916. június 12-én honvédelmi miniszteri rendelet biztosította, hogy a bányamunkásság sérelmeinek orvoslása is a munkásügyi panaszbizottság hatáskörébe tartozik. A panaszbizottságnak nem volt döntési, csak egyeztetési hatásköre. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányamunkásainak a munkásügyi panaszbizottsághoz benyújtott kérelmét 1917. szeptember 28-án tárgyalták s békés úton némileg méltányolták a bányamunkások követeléseit. (A bányamunkások benyújtott panaszkérelme nem áll rendelkezésünkre, csak a határozatból következtethetünk arra, hogy milyen problémák megoldása foglalkoztatta a bányászokat a háború harmadik évében.) A munkásügyi panaszbizottság szeptember 1-i hatállyal az addig 15 százalékos háborús drágasági pótlékot 40 százalékra emelte fel. A vasárnapi munkaidőn nem módosítottak, de karácsonykor, húsvétkor, pünkösd első napján, szent István és újév napján a teljesített műszakért 200 százalékos bér fizetését és 50 korona beszerzési segély folyósítását határozták el. A bizottság elutasította az alapbérek felemelésére, a vájárok bérminimum megállapítására és a családi pótlék 1915. január 1-i visszamenőleges térítésére vonatkozó kérelmeket. Miután a határozat nem elégítette ki a munkásokat, október 8—9-én tárgyalás—sorozat keretében döntöttek a kérelem tárgyában, s az újabb határozat némileg a munkásság javára vált kedvezőbbé. A panaszbizottság újabb tárgyalására az adott okot, hogy a bányászok beszüntették a munkát. 17