Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

A kőszénbánya Részvénytársaságok hallani sem akartak a bányászok követeléseinek teljesítéséről. Bár úgy igyekeztek feltüntetni, hogy helyt adnak a bányászok memorandumában megfogalmazottaknak. Kilátásba helyezték pl. hogy a beteg, munkaképtelen bányamunkás naponta 80 fillért kap, „hogy a család éhen ne pusztuljon". Vagy: a szerszámokat eddig a munkásnak kellett vennie és javíttatnia. Ezzel kapcsolatosan az igazgatóság hajlandónak mutatkozott arra, hogy évenként egy darab 5 korona értékű kalapácsot ad a bányásznak. Ezek az Ígérgetések nem elégítették ki a munkásokat. A bányamunkások sztrájkjának komolyságára és méretére utal, hogy 200 csendőrt és 1000 katonát vontak össze a salgótarjáni szénmedencében. Kassáról Salgótarjánba vezényelték a 34. gyalogezred hét századát és Losoncról a 25. gyalogezred egységeit. Budapestről titkosrendőröket hozattak le, figyeltették a bányamunkásokat és a „Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi vezetőségének tagjait". Több polgári lap egybehangzó közlése alapján a sztrájkoló salgótarjáni bányamunkások ellen a csendőrség július 4-én jogtalanul használta fegyverét, melynek következtében egy munkás meghalt és 11 munkás megsebesült. De a csendőrség fegyveres beavatkozása sem törte meg a sztrájkoló bányászok ellenállását, sőt az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt. bányászai az igazgató menesztését is követelték. Az erőszak mellett egyéb módszert is próbáltak alkalmazni a sztrájk letörésére. Olaszországból 109 bányamunkást hozattak sztrájktörő munkára. Amikor az olasz bányászok erről tudomást szereztek, 28 kivételével nem mentek le a bányába, szolidaritást vállaltak a magyar bányamunkásokkal és hazautaztak. (11) A bányavállalatok vezetői, a hatóságok, a katonaság, a rendőrség, a csendőrség együttes brutális fellépése a telepi, társulati lakásokban élt bányamunkásokat a sztrájk feladására kényszerítette. A környéken lakó kb. 2000 bányász még egy ideig folytatta a harcot, ellenük a kiéheztetés módszerével akartak élni. „A katonaság és mintegy 70 főnyi csendőrség gondosan őrködik, hogy a bányatelepekről senki el ne távozhassák, se oda idegen be ne mehessen." — írta a Salgótarjáni Lapok с polgári lap. (12) A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága éves elszámolásában szerepel egy ezerszázkilencvennégy korona és 92 fillért kitevő összeg, melynek jelölésében az 1906-os sztrájk alkalmából igénybe vett karhatalom költségeit szerepeltetik. Ugycsak a sztrájk kapcsán került sor 1907-ben a csendőrség létszámának emelésére. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a felemelt létszám költségeihez ötezer-hétszázötvenhat korona és 52 fillérrel járult hozzá. 13