Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Ez a kereseti átlag viszont nem jelentette a kézhez kapott bér összegét. A keresetet különböző levonások terhelték: nyugdíj és betegbiztosítási járulék, kereseti adó, szerszámkopás, karbid, robbanóanyag, büntetéspénz, természetben juttatott élelmiszer kedvezményes árkülönbözete, tanszer, egyesületi díj stb. A levonások összege és címe nem mutat állandóságot, időszakonként változott, de sohasem csökkenő tendenciával. Az alacsony bérezés mellett a bányamunkások nagy részénél tartozás állott fenn a bányával szemben 40—80 Ft összegben. A Népszava írása szerint a nőtlen bányászok megszöknek, a nős bányászok engedelmeskednek, mert hitelt kapnak természetben, liszt, só, hús stb. alakban. „Vannak munkások, akik évek óta nem láttak pénzt. A Jancsi—bankó mellett a társulat ... hitelt is nyújt és így zsarolja a bányászokat ... a társaság, mely nagyban vásárol, alávaló módon becsapja a munkásait és a rendes piaci áraknál magasabban árusítja selejtes árucikkeit ... A petróleum alig ég, az ecet olyan, mint a víz. Az egész hitelnyújtás törvénytelen. Az ipartörvény kimondja, hogy a munkásnak természetben nem szabad fizetést adni." (2) A tőkés kizsákmányolás e sajátos formája ellen emelte fel szavát a Salgótarjáni Lapok is. „A Társulat kötelezi összes munkásait, hogy mindenféle szükségleteiket (a ruházattól az élelmen át az italig, s a gyermek játékig) a társulat raktáraiból, műhelyeiből elégítsék ki, illetve azokból vásároljanak. Kocsmáiban bonokkal („Jancsi—bankókkal") fizetnek a munkások s a névértéket adóskönyvbe jegyzik fel... Az 1900-ban lefolytatott kereskedelmi miniszteri vizsgálat (Lode Rezső iparfelügyelő útján) megállapította a visszaélésekeket ... a Salgótarjáni Kőszénbánya Társulatnál ..." (3) A vizsgálati tények és a helyi sajtóban szellőztetett visszaélések ellenére a társulat még az 1910-es években is ilyen formában működtette élelemtárait s életben tartotta a Jancsi—bankót is. A társulat munkahelyi viszonyaira utal az a néhány adat, mely a bányákban előfordult balesetekre, könnyű, súlyos és halálos sérülésekre vonatkozik. 1896-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányáiban történt 166 könnyű sérülés az országosan előfordult 470 balesetnek mintegy 35 százalékát tette ki. A társulatnál 1000 munkásra 7,19 súlyos és halálos sérülés esik. (4) S hogy ezen túlmenően milyen állapotok uralkodtak a századforduló utáni években, annak szemléltetésére álljon itt a Bányamunkás с lapból a következő: „A salgótarjáni társulat etesi ,Amália'-aknáján állandó a panasz, hogy kevés a friss levegő. A munkások kénytelenek friss levegő nélkül dolgozni a nagy melegben. A legtöbb munkahelyen olyan hőség van, hogy ha semmit sem dolgozik is a munkás, akkor is izzad. A társulat takarékosságból, vagy nemtörődömségből nem csináltat levegőjáratot, így kénytelenek a munkások a meleg és bűzös levegőben dolgozni.