Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Klozett az egész aknában nincsen ... Az ivóvíz rozsdás, piszkos tartályokban van, hogy undor belőle inni. A nagy hőségben a munkások azonban kénytelenek ezt a piszkos vizet is meginni. A szénszállító csillék tengelye görbe és így azoknak az eltolásához 3—4 ember kell. A tengelyeket nem kenik és ennek folytán úgy nyikorognak, hogy azt pár száz méterre is elhallani. A munkások tüzelésre drága pénzért csupa port kapnak, úgy hogy a bányászok kénytelenek feleségeiket egész napra elküldeni szenet keresni. Persze, ha a társulattal összeköttetésben lévő valamely kereskedőnek tartozik egy munkás, akkor sokkal gyorsabban tudnak intézkedni. Nem törődnek azzal, hogy ugyan marad—e a családnak élelemre, fő az, hogy a követelés be legyen vonva." (5) Ami a bányamunkások egészségügyével való törődést illeti: az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület Salgótarjáni Osztályának 1896. november 8-i gyűlésén előadás hangzott el „A munka érdekeiről az egészségügy szempontjából" címmel. (Már a cím is figyelemreméltó!) Az előadás utolsó részében foglalkoztak a munkások egészségügyének gondozásával a munkahelyen kívül. Az előadó bányaorvos kivívta a gyűlés résztvevőinek szimpátiáját és egyetértését amikor hangoztatta, hogy „mennyi küzdelme van egy munkástelepen s különösen szétszórt és az ország különféle népfajtáiból összehozott munkástelepen működő orvosnak a nép rendetlen életmódjával, nagy falánkságával, iszákosságával, babonájával." Különös hangsúllyal foglalkozott a társládai intézmény „hiányaival". Az a körülmény, hogy a munkás betegsége alatt betegpénzt, sőt munkaközbeni sérülésből eredő megbetegedésekor kétszeres betegpénzt kap: azt elbizakodottá teszi, egészségével nem törődik, munka közben könnyelmű, sőt meggondolatlan; az orvossal szemben követelő, a gyógyszerekkel pazarló." (6) Etesen 1910-ben járványkórház épült. Részletesebb adatok: férőhely, felszereltség, ellátottság stb. ezidáig nem kerültek felszínre. 1906-ban 28 új munkáslakás épült Etesen, egy szoba—konyha—éléskamra nagyságrendben. (7) Az etesi bányászok gazdasági és szociális helyzetének, munka és életkörülményeinek felvillantása, a lényeges viszonyok felvázolása már elegendő annak megértéséhez, hogy a bányászok a salgótarjáni iparvidék többi munkásához viszonyítva miért éltek gyakrabban a munkaadókkal szemben egyetlen fegyverükkel, a sztrájkkal, a munkabeszüntetéssel. Az etesi bányamunkások megmozdulására legkorábban 1895-ből van adatunk. A Losoncz és Vidéke c. polgári lap közölt híreket a salgótarjáni munkás „zavargásokról". A lap úgy véli, hogy „a május elsejének megünneplése idézte elő azon zavargásokat, melyek szerint a munkások a járási főszolgabíró agyonütésével, a város felgyújtásával stb. fenyegetőztek." A zavargások megszüntetésére négy század katonát vezényeltek Losoncról 10