Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

telep állt már csak. Egy—egy bányatelep bezárásakor gyakran került szóba a régi kolóniák sorsa, mint erről egy jegyzőkönyv részlete tanúskodik: „szóbakerült a rauaknai, jenőaknai, albertaknai és amáliaknai kolóniáknak, épületeknek sorsa, amelyek a vasút felszedése után egyszerűen megközelíthetetlenekké válnak és fenntartásuk olyan tehertételt jelentene, amelyet viselnünk nem lehet annál inkább, mert tisztilakások, iskolák, raktárak vannak az épületek között, melyeket felhasznál ni nem tudnánk. Megoldásként az egyetlen és természetes út kínálkozik, hogy a vasút felszedése ezeket az épületeket úgy, ahogy vannak, szétszedve leszállítjuk Kisterenyére és állítjuk fel a jövő koncentrációs programnak megfelelő helyen, mert mihelyt ez anyag vasúton átszállítható új területre, azoknak átépítése nem jelent olyan költséget, amelyet azok meg nem érnének, hacsak néhány év múlva nem alakul ki olyan lehetőség, hogy azokat az anyagbeszerzés megkönnyebbedése folytán jó áron el lehet adni, de megtartani semmi esetre sem szabad, ettől már most kell óvnunk vállalatunkat, mert látjuk, hogy elviselhetetlen költséget jelent e távollévő kolóniák fenntartása, mert ha nyugdíjasok is azok, akik benne laknak, lakásukkal szemben minden igényüket a vállalattól várják kielégíteni, a fűtés, világítás biztosításával."(163) Az 1977-ben megindult bányászattörténeti—múzeumi kutatási program szerves részeként, az eddigi eredményeket elismerő és figyelembe vevő, erre épülő és új elemeket is hordozó ipartörténeti kutató munka eredményét tartja kezében az olvasó. A kutatás központjának a Nógrád megye északkeleti részén fekvő salgótarjáni medence egyik tipikus bányászfalvát, Etes és környékét (Karancsalja, Karancslapujtő, Ságújfalu, Baglyasalja, Karancskeszi stb.) jelölte ki a kutatás. Az etesi bányák közül a Mata völgyben települt az „Öreg—Etesi" bánya. Az András-völgy Macskás dűlőjében feküdt az Amália-telep. A Béna völgy északi részén Rau-lejtősakna, délkeleti részén Albert-akna és telep épült. A Tizedes-völgyből nyílt az Ármin-bánya és a Sándor-bánya, valamint a völgy keleti végén Gusztáv-akna és a bányatelep, a „Bikóbikke" erdő északi és az „Ortvány-tető" déli lábánál. Etes község és a körülötte kialakuló üzemek és kolóniák (Amália, Albert, Gusztáv, Rau) fejlődéstörténete magán viselte mindazokat a jegyeket, amelyek a kapitalizmus megjelenését, kialakulását, általánossá válását, majd a monopolkapitalizmus térhódítását szemléltették egy sajátos mikrokörnyezetben. A Cserhát északkeleti részén emelkedő Karancs déli nyúlványán, a Ménkes és Dobroda patakok között fekvő Etes község környezetét és kultúráját a miocénkori barnakőszénkincs alakította át. az 1869-ben 600 főt számláló falu kifejezetten mezőgazdasági jellegű volt. A századfordulóra a 79