Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

mezőgazdaság uralkodó jellege megszűnik, megjelenik a bányászat és gyökeresen átalakította a falu társadalmát és a körülvevő tájat — tárók, aknák, üzemi épületek, bányavasútak, rakodók, iskolák, kolóniák, kultúrházak épültek. Lakosainak száma 1900-ban 1518 fő, melyből 614 fő a kereső foglalkozású. A keresők számának több mint a felét, pontosabban 364 főt a bányászok adták. 1930-ban a nagyobb bányák bezárásával egyidőben a község lakosainak száma már 2912 fő, és a 996 kereső foglalkozású közül 608 volt bányász. Az ipartörténeti kutatás keretében a szénmedence földrajzi fekvését, geológiáját írtuk le, magyarázatát adva a szénmedencében térbeli leg elkülönülve kialakuló bányavidékeknek. Szóltunk a földtani, de főképpen a szerkezeti és tektonikai adottságok miatt megállapítható differenciáltságokról, amelyek a bányászati lehetőségek és körülmények szempontjából voltak jelentősek az etesi bányavidéken is. A megye szénbányászatának általános fejlődéstörténetét felsorolva helyeztük el rangjának megfelelően az etesi szénbányászatot. Feltártuk és bemutattuk az etesi bányák létrejöttének körülményeit, és fejlődését, ezen belül a kőszénjogok megszerzésének folyamatát, a bányák nyitását és bezárását. Szóltunk a bányák technikai fejlődéséről, ismertetve a termelés technológiáját, a bányászok szerszámait és munkaeljárásait. Figyelmet fordítottunk a szállítás, a víz— és légelvezetés kérdéseire is. Végső következtetésül megállapítható, hogy a kutatott terület bányái technikai és technológiai értelemben magas szinten tervezett bányaüzemek voltak. Kipróbálták és alkalmazták helyileg a technikai fejlődés eredményei közül azt, amelyek a lehetőségeknek legjobban megfeleltek, s ezzel a salgótarjáni szénmedence egyik legfontosabb bányakerületévé váltak.