Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

hogy az itteni viszonyoknak megfelelően minta telep legyen."(87) Az 1920-ban folytatódott aknamélyítés során a munkát félbehagyták, hogy a lejtakna 300 méteres szintjén egy hosszú keresztvágatot hajtsanak ki a Gusztáv-akna egyik részpillérére. Amikor ezt a ,,kányási pillérnek" nevezett részt lefejtették, folytatták a Rau-akna további mélyítését. Az aknamélyítés munkálatait 1925-ben fejezték be. Lejtős hossza 800 méter volt 25 %-os eséssel. A levegőbiztosítás céljából Albert-akna felé légvágatot építettek ki 1926-ban. Ekkor a bánya kapacitása napi 60 vagon szén volt.(88) Az Albert-aknától északra található III. telep (melyben a Rau-lejtősakna dolgozott) két padra vált. A felső pad feküje homok volt, amely kedvező körülményeket teremtett a vékony telepben való bányamunkához. Igy az akna kedvező körülmények között dolgozhatott. Az elővájást szélesen vitték rázócsúszdával, a vágatok mindenütt tömedékben, berakatban álltak. A lejtősakna szállítógépe egy végtelenkötelű Ohnesorge feszültségkiegyenlítővel ellátott 8 000 kp-os vitla volt, melyet 105 LE-s motor hajtott. A csillék továbbszállítását a rakodóig villamos mozdonyok végezték a külszínen. Az aknaszállítás megkönnyítésére 1930-ban Kotrocó-puszta mellett egy 110 m-es beszálló aknát mélyítettek le.(89) 1931-ben Rau-akna és Albert-akna rendezőpályaudvara között 1,1 km hosszú végnélküli kötélszállító berendezés épült meg, s ez a külszíni vontatás költségeinél megtakarítást eredményezett. De ugyanebben az évben Rau-aknán a termelés növekedése végett rázócsúszdát is felszereltek.(90) 1932-ben kezdték az etesi mélyereszke előkészítését, amellyel közel 25 millió q szenet tartalmazó pillért akartak feltárni, egy idetelepített frontfejtéssel. A fejtési munkálatok 1933-ban is folytak, s közben befejezték egy párhuzamos légvágat kihajtását is. A szállítás megoldására végnélküli kötélszállító berendezést szereltek fel. A mélyereszkében felgyülemlett víz elvezetésére vízitárolót és a (2 db 200 l/p) centrifugál szivattyúk elhelyezésére gépkamrákat alakítottak ki, amellyel a víztelenítést biztosították. Az elektromos energiaszükséglet biztosítására a külszínen két 500 kW teljesítményű 10 000/3 700 V áttételű, a bányában pedig egy 3 000 kW teljesítményű és 3 700/380 V áttételű transzformátort építettek ki.(91) A szénmező közepén 1935—36-ban egy 323 m mély körszelvényű függőaknát létesítettek, melyet 30 cm vastag betontéglából falaztak ki. (Belső átmérő 3,58 m, az aknatorony magassága 18,2 m volt.) Az akna a személyszállítást, légvezetést, villamosvezeték-elhelyezést, víztelenítést és legfőképpen a meddőszállítást volt hivatva lehetővé tenni.(92) A vágatok egymásra való hatásának ismeretében fejtették 1934-től Rau-aknánál a még fennmaradó siklók, fővonalak védőpillérét azokon a helyeken, ahol még az elővájást a régebbi omlasztásos pillérfejtés alapján végezték. 44