Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

3. A nógrádi barnakőszénmedence tektonikája A nógrádi barna kőszénmedence alaphegység szerkezetét gyűrődés jellemzi. Az alaphegység ekkor a variszkuszi (karbon-permkori) hegyképződés hatására tördezetté vált, gyűrt szerkezetét azonban a többszörösen megismétlődő mozgások miatt kimutatni nehéz. A gyűrődésekkel egyidejűleg északnyugat-délkelet irányú törések darabolták fel a kristályos palaösszletet. Az elsődleges törések megújulásának következményeként a varisztikum nyugatról kelet felé lépcsős törésekkel Salgótarján—Nagybátony térségében kb. 2 000 méter mélységbe zökkent. Az északnyugat-délkelet irányú törések mellett északkelet-délnyugati irányú törésrendszer is kialakult a medencealjzatban. A medence törésszerkezetét lényegében ezek a paleozoos aljzatban kialakult törések határozzák meg. A harmadkori medencében az oligocén rétegekben és a széntelepekben lehet gyenge gyűrődéseket kimutatni. A medence h egyszer kezeti formáit felboltozódások, vízszintes elmozdulások és főképpen törések képezik. A felboltozódások — feltételezések szerint — a szávai hegyképződés idejéből származnak. Vízszintes elmozdulásokat az északi bazaltterületen s a nagybátonyi andezitteléreknél lehet megfigyelni. A törések, vetők egymással szemben ható erők hatásából erednek. A medencében két eltérő, a paleozoikum törésvonalaival egyező irányú vetőrendszert lehet megkülönböztetni. Az északnyugat-délkelet irányú vetőket, mivel ezek nagyobb szintkülönbségeket hoztak létre „fővetőknek", az északkelet-délnyugat irányú harántvetőket „mellékvetőknek" nevezik. A vetők többsége a kárpáti és bádeni emeletek határán, a Kárpátok keletkezésének utóhatására alakult ki. Noszky Jenő szerint a pliocén felső szintjén is keletkeztek fiatalabb korú vetők, melyek az elsődleges vetőrendszerrel azonos, vagy párhuzamos vetőrendszert alkotnak. A fővetők különösen jól érvényesülnek a medence északi részén, ahol a lépcsős vetők hosszan elnyúló pillérekre, sasbércekre és árkokra osztják a területet. A pillérek délnyugat felé egyre mélyebb szinten helyezkednek el, Saigon—Rónán a széntelepek szintje a tengerszint fölött + 500 méter, az utolsó pillérben, az etesi árokban — 200 méter. A fővetők elvetési magassága 100—250 méter, a harántvetőké 50—100 méter. A medence északi területének lépcsős vetőrendszere a medence középső részén Kisterenye, Kazár, Mizserfa, Mátranovák térségében is tovább követhető. Itt a mellékvetők elvetési szintkülönbsége megnő, a fővetőké csökken, elvetési magasságuk közel megegyezik. A vetők elvetési magassága 50—100 méter. A medence e része ,,mozaik" szerkezetűvé vált. 18