Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

A nyílt eszű, világra figyelő Oczel Jánosnak nem kellett sok idő, amikor az első kérdést feltehette önmagának: miért is olyan az élet, hogy az egyiknek jó, a másiknak rossz? És miért van az, hogy akinek rossz, annak a szegénységben a sok munka a része? Az önerőből adott válasszal nem volt megelégedve, és ez az elégedetlenség is közrejátszott, hogy az akkoriban — az1900-as évek elejétől— szervezkedő vas és fémmunkások szakszervezetében találtuk, ahol a másodszor is feltett kérdésére: miért is olyan az élet? — szemléletesebb, figyelmeztetőbb választ kapott. Nem volt kenyere az olvasás, mégis önmagát kínozva olvasta a korabeli munkásokat felvilágosító kiadványokat, újságokat. A szakszervezetben hallotta először az Internacionálét, a szövegét és a dallamát is. Megint nem nyugodott addig míg meg nem tanulta, és önmagát bátorítva sokszor dúdolta: ez a harc lesz a végső! Aztán jött a nagy háború. A szenvedéseivel együtt. A salgótarjáni munkások sztrájk tapasztalatai tovább gazdagodtak ezidőben. Oczel Jánost is ott találtuk a Tomanicza István és társai által szervezett acélgyári munkások között. 2. Radikálisan A háborús évek nyomora érlelte meg a munkások gondolkodását is. A salgótarjáni munkások tudatossága, szervezettsége a háború utolsó időszakára tovább nőtt. Az akkori hivatalos közigazgatás irányításába is egyre nagyobb volt a szavuk. Az 1918 tavaszán megtartott községi képviselőtestületi választásokon Oczel Jánost a munkások képviseletében e testület tagjául megválasztották. Az őszirózsás forradalomban tevékenysége kibontakozott: a megalakult Nemzeti Tanácsnak részese és itt azok közé tartozott, akik a reakciós — munkásellenes - közigazgatási vezetők leváltását sürgették, követelték. A rossz élelmiszer ellátás megjavítására önkénteseket szervezett, és a ceredi uradalom 170 holdján betakaríttatta a kint maradt terményt; a Hirsch gyári munkások helyzetén sokat javított a Luby István földbirtokos birtokán a vezetésével rekvirált 300 q burgonya. Tevékenysége egyre inkább arra irányult, hogy a munkások, a szegények sorsán javítson. Bővülő világlátására újabb bizonyíték, hogy a KMP salgótarjáni szervezetének megalapítói között találtuk 1918. december 26-án. Az őszirózsás forradalmi törvényszék tagjaként képviselte a szegények igazát, buzdította az ellenséges támadás miatt csüggedőket, intézkedett azok ellen, akik a maguk javára kufárkodtak a forradalom vívmányaival. 64