Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Oszlopa volt a Tanácsköztársaság tarjáni létének. Fizikumára, teherbírására most aztán igazán nagy szükség volt. Akkor sem roppant össze, amikor az ellenséges túlerő megdöntötte a munkások hatalmát. A salgótarjáni intermezzo 1919 augusztusában Salgótarjánban különleges helyzet alakult ki. A Tanácsköztársaság megdöntését követően, már augusztus elején hírek érkeztek a Horthy-féle nemzeti hadsereg kommunista ellenes kegyetlenségeiről, és ez sokakat aggodalommal töltött el. Északról a csehszlovák köztársaság, délről a román királyság csapatai fenyegették megszállással a települést. A kommunisták válaszút elé kerültek: vagy valamennyien átszöknek Szlovákiába — a kegyetlenebbnek tartott — románok elől, vagy cseh csapatokat hívnak Salgótarjánba. Az átszökés ellen legjobban Oczel János állt ki. Az élet megoldotta ezt a kérdést: augusztus közepén a csehszlovák csapatok hívás nélkül megszállták Salgótarjánt. A helyzet bizonytalanságára, másrészt a kommunisták erejére is jellemző volt, hogy a megszálló csapatok parancsnoka — egy ma már az ismeretlenségbe tűnt cseh alezredes — a volt direktórium vezetőivel, tagjaival tárgyalt, és tartotta fenn — a mindennapok rendje érdekében — a kapcsolatot. Az 1919. szeptember végi tanácskozásukon történteket csak az emlékezet őrizte meg: E szerint a cseh alezredes azért hívatta a munkásvezetőket, hogy kifejezze: „ .. . rendezni kell a helyzetünket, mert ez a rendkívüli állapot nem tartható tovább. Párizs mellett lesz rövidesen a béketárgyalás megtartva — elvinném oda az urakat, hogy ott is kifejezést adjanak óhajaiknak, már hovatartozásukat illetően." A tanácskozáson többek között részt vett Bozó György, Gólián András, Kominek Lajos, Oczel János is. Oczel János válaszolt a tiszt felvetésére: „ ... mi kommunisták vagyunk, de nem vagyunk hazaárulók. Mi rendet akarunk, és a románok terrorja elől megkímélni a sokat szenvedett Salgótarján lakóit, meg azt, hogy ne akasszanak fel sorra bennünket." A sors torz fintoraként? Az élet tragikomédiájaként? Vagy másként minősíthetjük az ezt követő helyzetet? A csehszlovák csapatok az eredménytelen tárgyalásokat követően visszavonultak, és 1919 októbe65