Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Bevezető a portrékhoz Az itt olvasható rövid lélegzetű portrék alanyai történelmi személyiségek. Ez az egyszerű közlés azzal bővíthető, hogy ezek a történelmi személyiségek — még közvetlen környezetünkre is érvényes e megállapítás — kevésbé ismertek, noha nevük „jól" cseng a helyi történelmi irodalomban. Némely vonatkozásban tevékenységük túl is mutat a helyi körülményeken. Mindazonáltal ez még kevésbé tenné őket érdemessé a megörökítésre. Lényegesnek tartottam személyes tulajdonságaikat. Igy karakterük izgalmasságát, sokrétűségét. Azt a közösnek is nevezhető vonásukat, amellyel nekifeszültek közvetlen világukban, a legszemélyesebb életükben beszüremkedő, kegyetlen nemtűromseggel az egész életüket kisajátítani akaró társadalmi, környezeti kapcsolatok, ártalmak leküzdésének. Azokról van szó, amelyeket sokszor hangoztatott sztereotip fogalmakként: elnyomásnak, ellenforradalomnak nevezünk, amelyek valóságos ellenpólusa a szocializmus, az antifasizmus. Igazságérzetük gazdagsága adott alapot e küzdelemre. A küzdelem napi eseményei közel sem csak felemelő mozzanatokat hordoztak magukban. Ezért emberségük példája az is, ha csalódottan is, ha az indokoltnál hamarább, és talán nem mindig a legjobb döntésnek engedelmeskedtek, de mindenkor lelkiismeretük szavára hallgatva lépték meg lépéseiket. A kiemelések azt is tanúsítják, hogy az a véleményem: csak a mélyen érző emberek képesek igazi minőséget hordozó cselekvésre a társadalmiközösségi szintéren. Jól tudom azt is: ugyanakkor ez a megítélés sem teszi kizárólagossá a más típusú emberek jelenlétét. A kiválasztott személyiségeknek nem a moralizálás volt jellemzőjük — noha a kétségbeesés idején egyénileg még ez is érthető és elfogadható magatartás — hanem saját tevékenységi körülményeik ismételt feltárásával „a fel nem adni az utolsó lehetőségig" elv megszemélyesítői ők. Salgótarján legújabbkori története négy generáció — mereven szét nem választható, de összefüggő — életútjában is bemutatható. Az első generációhoz tartoztak azok, akik a múlt század 60-as éveinek végén, a 70-es évek elején megindult bányai és ipari termelő munkájába bekapcsolódtak. Itt letelepedve élték — küzdöttek — harcolták életüket. Tőlük a századforduló első évtizedeinek végén vette át egy másik nemzedék a társadalmi élet megteremtéséhez szükséges váltóbotot. Őket az 1945 utáni társadalmi-politikai felbuzdulásban aktivizálódott, és a korábbi illegális politikai viszonyokon megérlelődött 30—35 éves korosztály váltotta fel. Végül a napjaink 29