Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

történelmi viszonyait meghatározó nemzedék az 50-es évek végén lépett a társadalmi élet porondjára. A felsorolás után is hangsúlyozni kívánom, hogy a nemzedékváltás itteni eseményei a történelmi szabályok szerint történtek: a társadalmi folyamatok menetében érhetők tetten. A dolgozatban felmutatott életutak egy generációt alkottak. Figyelemre ajánlom azt a tényt is, hogy életük egy meghatározott időszakban — például a nagy döntések megszületésének történelmi pillanatában — sok szálon kapcsolódott össze. Ez a megállapítás egyúttal azt is jelzi: különböző irányból, más társadalmi közegből érkeztek el fő tevékenységük színterére és reagálásuk sok rokonvonás mellett sokban különbözött is. Legszembetűnőbb különbségük: a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük, eltérő osztályokhoz való kötődésük. Ebből az alapállásból éltek, dolgoztak meggyőződésük szerint, amelynek lényege: megkeresni a távolságtartó társadalmi szituációk feloldásának mikéntjét. Ez azonosságuk alapvonása, noha válaszaik különbözőek. Az is közös bennük, hogy eltérő motivációk alapján indultak el —tudatosan vagy kevésbé tudatosan — a társadalmi kérdések iránti érdeklődés útján, és a megoldáshoz, — éppen a különbségek felerősödése miatt, tudatosságuk foka miatt — végsősoron és tartósan egyikőjük sem jutott, juthatott el. Éppen ezért az itt felsorolt személyiségek egyéni életútja egyfelé vezetett: magányosság felé. Egy generációhoz tartoztak. Lényegében a múlt század utolsó éveiben, e század első éveiben születtek. Szellemiségük a tizes évek végi forradalmak tüzében edződött, és az ellenforradalmi korszakban fejlődött ki. A szén, a nagyipar megjelenését követő generáció után ez a korosztály második a sorban. Az ellenforradalmi korszak megbecsülésének hiánya, az illegális kommunisták, a baloldali szociáldemokraták sorsa feszült mindennapjainkban. A történelem menetének jó irányú változásáért figyelemre méltó ambícióval és konkrétsággal vettek részt. Tevékenységük színhelye: Salgótarján. A település történetének eddigi időszakában gyakori volt a „történeti féligazságok" kimondása. Egyrészt a hírtelen városi létet megkapott uralkodó-középréteg érdekei szerint a mondvacsinált, ,,feltupírozott" történeti előzmények, az ősök kutatása volt a jellemző. Mindez kivagyisága miatt is nevetségessé vált. Később —a szocializmus időszakának kezdetekor — a munkásmozgalmi tradíciók természetes előtérbenyomulása vált természetellenessé. 30