Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Történelmi portrék — félközelről „Senki sem képes végbevinni azt, amit a történészek: megváltoztatni a múltat." (Henry de Montherlant) Bevezető a mottóhoz A választott idézet az alábbiakban leírtakból sok mindent kifejez, de sok mindent el is takar. Az ellentmondás elismerése mellett megtartása mégis indokoltnak tűnt számomra. Amikor úgy gondoltam, hogy a történelmi „mini" portrék élére teszem, azt kívántam érzékeltetni, hogy ma is él hasonló felfogás, miszerint a történelemkönyvek, a történeti tanulmányok tartalmi-szemléleti változása, változtatása valamiféle történetírói önkény alapján megy végbe. Kevéssé gondolunk arra, hogy a világ fejlődésével a történeti feldolgozások is fejlődnek, módosulnak. Újabb és újabb ismeret bővíti, alakítja tudományos felfogásunkat is. (Talán ez is oka lehet a ma oly gazdag memoár irodalom népszerűségének.) A mottó gondolatvilágának rétegeit is tanulságosnak tartottam, mert általa az egyetértés biztosítása, de a konfrontáció szükségessége kifejezhető. Mert miről is van esetünkben szó? A kor, amelyben az itt olvasható életutak feltárultak, alapvető folyamataiban ismert, összefüggései bizonyítottak. Kevéssé foglalkoztunk viszont az akkor élt személyiségek szellemi arculatának fejlődéstörténetével, politikai karakterük forrásvidékével, a hatások és ellenhatások között létező emberrel. A folyamatra figyelés miatt — úgy tűnik — sok ellentmodás fedve maradt, amelyek feloldásának hiánya a megismerést is befolyásolta. Mindebből származhatott a mottóban érzékeltetett hiedelem: a történetírók mindent megváltoztatni tudó sámán szerepéről. Az alábbiakban e nagy adósság törlesztéséhez is hozzá kívánok járulni, amikor a létező ellentmondásokat határozottabb vonásokkal kívánom bemutatni. Elsődleges célom azonban az, hogy a progresszió létét markánsabb jellemzésekkel mutassam be, így a reálisabb történelmi kép kialakulását is segítsem. 27 *