Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Gádor Béla ettől kezdve úgy érezte nincs biztonságban. Visszahúzódott életet élt, és amint lehetőséget kapott — 1947-ben - újra elhagyta hazáját — a demokratikus Magyarországot — amiért, sokakkal együtt ő is küzdött. Ausztráliában élő Zoltán bátyjánál érte a halál. 2. Gádor Ferenc életének utolsó éveiről, napjairól csak csupa bizonytalanságot közölhetünk. A német megszállás utáni letartóztatását követően a Mosonyi utcai gyűjtőbe vitték. Az utolsó hír 1944 nyarán kelt róla, amikoris a baloldali és elfogott munkások közül kiválasztották a zsidókat, és külön transzportba osztották őket. A szerelvény elindult nyugat felé. De hogy mi lett a további sorsa nem tudni. Melyik haláltábornak: Dachaunak, Mauthausennek volt lakója? Vagy őrá is Radnóti sorsa várt és ismeretlenül nyugszik egy jeltelen magyarországi sírban? Nem tudjuk. Azt azonban igen: hogy sorsában a nemzetükért küzdő, tragikus magyar értelmiségiek példája érhető tetten. 61