Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Az utókor rezdülései Ma Salgótarjánban nagyon kevés embertől kérdezném meg a biztos válasz reményében nyugodt szívvel: kik voltak a Gádor testvérek? Életútjuk, küzdelmük eltűnt a névtelenség leple alatt. De legalább azt őrizzük megfelelően, amit tettek, és ne keverjük, rontsuk azt a kevés biztos adatot, amit sikerült feltárni. Az egyik dokumentum kötetben olvasható róluk: 1. ,,Dr. Gádor Béla: ügyvéd volt." (teljesen világos, hogy az ügyvéd Ferenc volt. Ő Gádor Béla nyomdász volt.) 1919-ben játszott jelentősebb szerepet a megye munkásmozgalmában. „Mint a salgótarjáni munkásezred politikai tisztje részt vett a felvidéki harcokban, 1919. júliusában ő volt az elnöke annak a hadbíróságnak, mely a tiszakeszi áruló ellenforradalmárokat halálra ítélte és kivégezte. A Tanácsköztársaság után börtönbüntetést szenvedett." (Igaz, de a további tevékenységét elhallgatja.) (Nincs élőbb holtjainknál) 2. „Dr. Gádor-Groszberger-Ferenc ügyvéd. Salgótarján. 1890. május 20. Salgótarján (Schönberg Janka). És végül egy kortárs ifjabb Oczel János visszaemlékezésének néhány mondata álljon itt: „Mikor én hazakerültem április elején (1945), én már Gádort (Bélát) nem találtam; beszélni sem hallottam soha és nekem teljesen ismeretlen volt, hiszen személyesen sem ismertem, de testvérét, akinek nevére már nem emlékszem, igen jól ismertem, mert apámnak jogi tanácsadója, ha kellett védője volt. Az ügyvéd nem igen politizált, de határozottan haladó gondolkodású, a kommunistákkal szimpatizáló ember volt, aki a Vörös Segélyt is támogatta." 62