Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

1945. március 25-én az első szabadtéri nagygyűlést szervezték a kommunisták Salgótarjánba. A gyűlésnek magasrangú vendége volt: az MKP főtitkára, Rákosi Mátyás. A volt cellatárs örömmel sietett üdvözlésére, de rideg elutasításban részesült. Mi lehetett az oka? Igy emlékeznek a kortársak: „Rákosi mondta Rusznyák Lajosnak a debreceni pártiskolán: Gádor Bélát, aki együtt volt vele a szegedi Csillag börtönben zárják ki a pártból, mert a börtönben áruló volt és szabadlábon is együtt dolgozott a rendőrséggel." A két ember konfliktusának forrását nagyon nehéz — ha egyáltalán lehetséges — feltárni. Az egyik oldalon a mérleg serpenyőjében ott van egy életút, minden — önkéntvállalt — szenvedésével, börtönével, örömével, tudatosságával együtt. És ez hihetetlenné teszi ezt a minősítést! A másik oldalon a főtitkári álláspont, aminek oka is több lehet. Maga a kiszabadulás ténye is feltételezhető okként. De a bizonyítás elmaradt. Az igazságtalanság ott pecsételődött meg, hogy minden közlés nélkül került sor az intézkedés megtételére: kizárták a pártból, megfosztották képviselő testületi tagságától. 60