Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

távolodó otthonról hozott mesevilág jelentette a szellemi táplálékot. Gyarmati sors, gyarmati légkör. Legreálisabban ezzel jellemezhetők az itteni emberek élete. Az új társadalom új szokásai és újfajta jogai nem plántálódtak át a maguk természetességével. A küzdelem, a harc sokféle és sokszínű volt. Mintahogy az volt a reá érkezett válasz is. A fenti gyarmati minősítést ki kell egészíteni: a kiegyensúlyozottság, a szegény sors, és nagy haszon világával. A munkások élete — a korábbi létbizonytalanság helyett — a szegénységben stabilizálódott. A közvetlen irányító altisztek, tisztek egy vagy néhány fokkal magasabb életnívója is a megbecsülés jegyében alakult. A tulajdonos — különösképp a nagy tulajdonos — fedve maradt. A munkás, — az altiszt, tisztviselő — tulajdonos tűz és víz viszonya és hármassága, még hosszú ideig biztosítani látszott a kiegyensúlyozottságot, a kapitalizmus harmóniáját. 52 2. Groszberger Miksa Terbeléden született, kereskedő családjával már jó ideje Salgótarjánban élt. A családfőnek nem kis gondja volt, hogy nem túl népes, de mégis csak számottevő családját biztos révbe vezesse. Az első szülött lányát, Esztert — akit egyébként az ismerőskörben Rózsinak hívtak — férjhez adta.