Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

A két testvér Idill furcsaságokkal 1. Salgótarján az 1880-as évek végére túljutott azon a sokkos állapoton, amelyet a szén megtalálása és nagyüzemi kitermelése okozott. A település utcácskáiról jobbára eltűntek az osztrák-magyar monarchia különböző tartományaiból ideérkezett egzotikusnak tűnő népek: nem villogtak a gránerek — dalmátok nagykarikájú fülbevalói, kései; jobbára elcsöndesedtek a sok nemzetiségűvé vált kis falucska korábbi feszültségei. Az eddig ismeretlen kolóniák világa a volt jobbágyfalú jellegzetessége lett. Az itt lakók származás szerint egységesebbé váltak: csehek, morvák, szlovákok, magyarok éltek még mindig gyanakvó, de a kenyér kényszere által egyre inkább toleráns kapcsolatban. Az élet kiegyensúlyozottabbá vált. A megmaradóknak, az újonnan érkezőknek a már ismert szénbányászat és kohászat mellett az üveggyártás és a vasöntés jelentette a megélhetést. Salgótarján azzá vált amiről hosszú ideig ismert volt: a kemény fizikai munka jelentette itt elsősorban az életet, és a babonákon felnövekvő, az idegen körülmények közé került kolónia lakók sokaságának az egyre halványodó —