Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Szécsény lakói 1690-1700 között

Szécsény lahöi 1690-1700 Közöíí Gróf Koháry István, a többek közt Szécsényt is újratelepíttető földesúr 1690. március 21-én kelt páteas levelében a következőket írta: "Nem akarván azért, hogy tovább azon jó alkalmatosságú hely pusztán állyon, annak megszáliításál... bíztam nemes és vitézlő Dul Mihály uram kegyelmére, úgy, hogy valakik Szécsényt akarják lakni, azoknak őkegyelme... házhelyeket, kerteket, földeket és réteket adhasson...". 1 Tíz emberöltőnyire van tőlünk időben az a március, amikor Szécsény földbirtokosa az idézett sorokat papírra vetette, tíz generáció váltotta egymást azóta, hogy a török uralom előtt virágzó mezőváros ismét kezdett benépesülni. E telepítés közjogi, gazdasági, történeti vonatkozásait sokrétűen t>emutatták már. A benépesítés 300. évfordulója kapcsán arra a nem könnyű, de izgalmas kérdésre kísérelünk feleletet adni, hogy vajon a telepítés főszereplőin kívül meg tudjuk-e nevezni a letelepedőket is? Kérdés tehát, van-e lehetőségünk nevükben is felidézni azokat, akik a mezőváros 1690-1700 közti népességszámában névtelenül meghúzódnak? Más szóval: kik voltak azok az emberek, akik Koháry pátense, a telepítő soltészok, elsősorban Dúl Mihály szervező munkája, valamint a ferences szerzetesek, élükön Bárkányi János lélekbuzdító tevékenységének eredményeként Szécsény első lakói voltak a török hódoltság után? Adódik a kérdés: vajon van-e folyamatosság a török pusztítás előtti szécsényi lakosság és az újratelepülők között? Az 1551-es, a mezőváros bortermelőit tartalmazó Összeírás 4 után nincsenek más névsorok közzétéve, amelyek alapján vizsgálhatnánk e fontos kérdést Az 1551-es összeírás és az 1690-1700 közti névanyagban meglévő családnévazonosságok elégtelenek annak eldöntésére, hogy vajon beszélhetünk-e folyamatosságról. A 17. századi pusztulás, a többszöri elmenekül és egészen Morváig, Sziléziáig mindazonáltal nem zárják ki, hogy ne tartották volna számon egykori lakóhelyüket az elmenekültek. A viszonyok békésebbre válásával minden bizonnyal voltak, akik visszatértek távoli menedékhelyeikről is. 5