Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

A képviselői mesterség

Ahol ilyen az előny, hogy hátránynak is bevehető, ott a hátrány viszont megjárja előnynek. Az a hátrány, hogy a képviselőnek nem kell dolgozni. Aki egyszer mandátumhoz jutott, az végképp elszokik a munkától úgy, hogy abból nem lehet többé semmi, csak képviselő. A parlament csak kevés embert enged cselekedni. A nagyobb rész hajlong, meggörbült hátgerinccel, lődörög összetett kézzel s anekdotizál. Hogy azonban ne kelljen magát szégyelnie a dologtalansága miatt, erre is ki van gondolva valami: az osztályülések. Aki egy mukkot sem szól, egy szalmaszálat sem tesz keresztbe soha, annak is legyen egy mentsvára: az osztályülés. A közönség oda be nem lát, - hát természetesen ott dolgozik. /Pedig dehogy dolgozik./ De bizonyos feladatai mégis vannak - ha mesterségét jól érti. Ha mameluk, meg kell tartania a kerületet és a generális kegyeit, s ügyesen kell tudnia hazabeszélni innen s idebeszélni otthonról. Örökké azon jajgat a Házban, a folyosón, a miniszterek az államtitkárok és mindennemű primipilusok előtt, hogy az ő kerületéért semmit sem tesznek, hogy ennyi meg ennyi esztendő óta egy körömfeketényi jó se történt ez irányban, hogy a választók zúgnak és morognak. Csak az egyik részök énekel: az, amelyik már koldus lett s tarisznyával jár küszöbről-küszöbre. Ha itt festi a vidéket, rettentően néz ki a választóföld. Komor felhők húzódnak a határok fölött, a házak recsegnek és düledeznek, a nép éhesen lézeng az utcákon, a hiiak karfái össze vannak töredezve, a vármegyeház fedelén becsurog az eső. A lovak kidőlnek a sáros utakon s fájdalmasan nyerítenek. A fináncok bömbölve járnak a falvakban s szaggatják le a szegény nép ruháját. ... Hanem mihelyt a kerületbe ér le a képviselő, egyszerre megváltozik minden. Derült napfény pajkosan futkos a mezők kövér füvein. Nincs már semmi baj. vígan lengnek a zászlók a házak ereszein. Ha van még valami kívánnivaló, hát az is meg lesz. Hogyne lenne meg. Nem kell búsulni. Ami kevés jó történik az egyszerre nagy dologgá lesz. A képviselő ráfúj és nőni kezd, mint a hólyag. A képviselő szavaiban kitárul a titokzatos fényes panoráma, a jövő.