Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

A képviselői mesterség

Be enged pillantani a nagy műhelybe, ahol a szerencsét kalapálják. A hallgató tömegek látják a miniszterelnököt, amint gondterhelten hajtja le fejét az asztalra és felsóhajt: "Most már tennünk kell valamit ezért a szegény vidékért". A képzeletet végignyargaltatja a miniszteri bürók rengeteg szövevényében, a tömérdek paksaméták között, az egyik talán egy vasúti terv, a másikban, meglehet, iskola van, csak éppen alá kellene írni; a miniszter bele is mártja már pennáját a tintába, de éppen akkor nyit reá egy sötét ellenzéki alak, aki miatt megint elmaradt az aláírás. Hanem meglesz, okvetlenül meglesz. A világ összes eseményei ugy vannak alakulóban, a szálak mind úgy futnak le a Bismarck gombolyagjáról, hogy a kerületet naggyá tegyék. A parlament befolyásos alakjai éjjel-nappal nem csinálnak egyebet, mint hogy az idevaló emberek kitalált és kitalálhatatlan kívánságait hánytorgatják, de hát lassan megy, minden lassan megy, nem kell türelmetlenkedni ... A miniszterek csupa jószívű emberek és mind bele vannak szeretve éppen ebbe a kerületbe. Dehát itt ez időben nincs is nagy baj, jó termés volt,a gyümölcs szépen beütött, kurta tél jött, "könnyű volt a jószágot teleltetni"... egyszóval megvagyunk,^ hála Istennek. Ilyen kétféleképpen beszél a mameluk. Ha itt van, a kerületnek beszél. Ha otthon van, a generálisnak beszél. A függetlenségi képviselőnek sokkal könnyebb megélni; őneki csak feketíteni kell a dolgokat: mind az otthoniakat, mind az ittenieket és arra csak egy festéket használ. Némi szükséges dolgok azonban ott is vannak. A vezérválasztásban kell tapintatosnak lennie. /Mennyivel boldogabb a mameluk, ki már készen kapja a generálist./ Nagy választék lévén a vezérekben, sokszor elhibázza az ember. Azonfelül nem szabad olyanokat csinálni, mint Orbán Balázs, aki a kerületekben korteskedvén, minden faluban másképp mondta az államadósságokat: hol többet egypár száz millióval, hol kevesebbet, amiért aztán komolyan megfedette Ugrón: - Engedd meg, barátom, de én nem hagyom a népet bolondítani. Válassz magadnak egy numerust, aminő neked tetszik, nem bánom, de aztán maradj is meg mellette következetesen.